Slideshow Image 1 Slideshow Image 2 Slideshow Image 3 Slideshow Image 4 Slideshow Image 5

Háttérinformáció a kártyanaptárak szereplőiről. 45

Balázs-Piri Balázs  Bálint Ági  BHG  Bíró Ica  Bolyos Ibolya  BRG  Bud Spencer  Centrum Áruházak  Clavier Charlotte  Csák Csilla  Dutra  Fabulon  Foky Ottó  Forte  Ganz–MÁVAG  Gáspár Bernadett  Gelka  Halász Ilona  Hódgép  Kamara Varieté  Komjáthy Ági  Kristyán Judit  Ludas Matyi  Macskafogó  MAHART  MASZOVLET  MÉH  MHSZ  Négercsók  Orion  Pajtás  Pataki Ági  Pintér Mária  REMIX  Sajdik Ferenc  Skála  SUGÁR Üzletközpont  Sütő Enikő  Sztár üdítőital  Terence Hill  Tisza Cipő  Traubisoda  Vadász Éva  Videoton  Walaki 


Macskafogó
2024-10-17

A Macskafogó 1986-ban bemutatott magyar–NSZK–kanadai animációs bűnügyi filmvígjáték, amelyet Ternovszky Béla rendezett, producere Kunz Román volt. A forgatókönyvet Nepp József írta, a zenéjét Deák Tamás szerezte. A mozifilm Pannónia Filmstúdió gyártásában készült és a MOKÉP forgalmazásában jelent meg. Magyarországon 1986. október 2-án mutatták be a mozikban.

A rajzfilm nagy sikert aratott Magyarországon, majd később külföldön is. A rajzfilmnek 2007. december 20-ára készült el a folytatása, a Macskafogó 2. – A sátán macskája című 2D-s számítógépes animációs film.

A rajzfilmet digitális változatban újították fel, amelyet 2018. szeptember 13-án mutattak be.

Ismertető

A gengszter-szindikátussá szerveződött macskabandák leszámolásra készülnek a lisztességes egerekkel. Az erőviszonyok az egerek számára teljesen reménytelennek mutatják az utolsó háborút. Ám az Intermaus, nemzetközi egér rendőrség tudomására jut, hogy messze keleten Fushimigi professzor feltalált egy új készüléket, amelyet győzelmi esélyekkel vethetnének be a harcba. A tervekért Grabowskit, a legügyesebb ügynöküket küldik el sok váratlan fordulat és vad kaland után elkészülhet a „MACSKAFOGO", amelynek segítségével jó útra tudják téríteni az elveszett macskákat.

Külföldi forgalmazás

Egyesült Államok

A rajzfilmet a tengerentúlon 1987. július 15-én mutatták be a Los Angeles-i Nemzetközi Filmfesztiválon, Cat City néven – ezután az Egyesült Államokban és Kanadában a Sefel Pictures azóta megszűnt kis kanadai cég forgalmazta, 1987-től, VHS kazettán. A rajzfilmben szinte az összes karakter nevét megváltoztatták, hogy lehetőleg minden, a szocialista blokk országaira utaló asszociációt elkerüljenek. A dalokat más hangszereléssel újra felvették; a „Négy gengszter dala”, amely Jimmy Giuffre amerikai jazz-zenész és zeneszerző Four Brothers dalának The Manhattan Transfer előadásán alapult, ebből a változatból teljesen kimaradt.

A filmet 1999-től az Image Entertainment is forgalmazni kezdte, DVD formában.

Szovjetunió

A Szovjetunióban a rajzfilmet már 1988-ban bemutatták, de a pontos időpont nem ismert. A film nagy kasszasiker lett 1989-ben és valóságos kultuszfilmmé vált a gyerekközönség körében, miután a televízióban többször is adásba került. A film orosz szinkronját a Szojuzmultfilm(wd) rajzfilmstúdió készítette 1988-ban. Címe oroszul „Ловушка для кошек” (Lovuska dlja kosek) – ennek jelentése „macskacsapda”, ami egész jó megközelítése a magyar címnek. A rajzfilm szövegét szinkronizálták orosz nyelvre, a dalokat azonban nem, tehát meghagyták azokat az eredeti magyar nyelvű előadásban, és ezekben a szöveg első néhány sora alámondásos orosz fordításban hangzik el.

A Szovjetunióban forgalmazott változat néhány perccel rövidebb a magyar eredetinél. A szovjet kiadásban négy kisebb jelenetet teljesen kihagytak: Safranek kislánya egy egérrel játszik, majd Safranek megbünteti, mert nem szabad neki egerekkel barátkoznia (1 perc 40 másodperc); Bob Poljakov elbúcsúzik Grabowksitól a remetekunyhónál (kb. 30 másodperc); Fritz Teufel és Safranek a cég által az egerek ellen kifejlesztett új fegyverek diafelvételeit nézik végig (kb. 2 perc); Safranek bemutatja Teufelnak egy új fejlesztés eredményét, az egér alakú robotot (ez után a megbeszélés után Safranek farka is be van kötözve, 1 perc 42 másodperc). Ezen túl számos kisebb, 1–5 másodperces részletet is kivágtak a filmből.

Más országok

A filmet – a fentieken kívül – játszották még az akkori szocialista tábor néhány országában, így Csehszlovákiában, Bulgáriában, valamint (a nyugati tömb országai közül) Hollandiában. A film Franciaországban is megjelent, francia szinkronnal, „Super Souris et l'arme secrète” címmel, de ott szinte ismeretlen maradt.

Kritika

Bár a film nagy sikert aratott Magyarországon és külföldön is, a kritika eleinte fanyalogva fogadta. A Filmvilág 1986-os kritikája sablonos gengszterfilmként osztályozza, amely a műfaj szabályainak megfelelően happy enddel zárul, ám kiemeli a film egyéni humorát. A negatív kritikát az is befolyásolhatta, hogy a forgatókönyvet a hivatalos kultúrpolitika első körben elutasította azzal, hogy sem művészileg, sem kultúrpolitikailag nem tekinthető támogatandónak.

Varga Zoltán 2014-es esszéjében megemlíti a filmet és megjegyzi, hogy a macskák és az egerek szembenállása az ábrázolt kétpólusú világban a hidegháborús fenyegetettségre és a fegyverkezési versenyre utaló motívum.

Érdekesség, hogy a filmben említés szintjén felbukkan Henry David Thoreau, a polgári engedetlenségi mozgalom filozófiai megalapozója: Poljakov és Martinez beszélgetéséből megtudjuk, hogy „Grabowski kész, kilépett, meghasonlott. Thoreau-t olvas, és nyers koszton él.” A polgári engedetlenség azonban több szerepet nem kap a filmben.

Az IMDb „Highest Rated Animation Feature Films With At Least 1000 Votes (A legmagasabb értékelést kapott animációs filmek, legalább 1000 szavazattal)” véleménylistáján a Macskafogó a 26. helyen áll.

Érdekességek

A film eleje a Csillagok háborúja főcímét idézi.

A macskaszindikátus vezére, Giovanni Gatto neve olaszul Macska Jánost (vagyis Macskajancsit) jelent.

A Fritz Teufel név Ördög Fricit jelent németül, de a név egyúttal utal a tejfölre, mint a macskák által hagyományosan kedveltnek tartott élelmiszerre is.

A patkányok dalbetétjét eredetileg a The Manhattan Transfer énekelte Four Brothers címmel. Ez a szám azonban szintén feldolgozás, Jimmy Giuffre négy szaxofonra írta eredetileg. A film alapötletét is ez a szám adta Nepp Józsefnek, a forgatókönyvírónak: szeretett volna egy rajzfilmes klipet készíteni hozzá, és egy történetet kreálni köré.

A filmben emlegetett Cincinnatus a Római Köztársaság korai időszakának egyik legendás consulja volt a Kr. e. 5. század első felében.

A filmet az 1986-os év legsikeresebb közönségfilmjének választották, nemcsak az animációs filmek közt, de a natúrfilm-kategóriában is.

A filmnek készült folytatása is, amely 2007. december 20-án debütált a magyar mozikban.

A film bemutatásának 30. évfordulóját egy vetítéssel ünnepelték meg 2016. november 19-én, ahol a filmet egy eredeti, 35 mm-es kópiáról vetítették le.

A filmet a magyar szakmai plénum benevezte az 59. Oscar-gálára a legjobb idegen nyelvű filmek közé, de eredménytelenül.

A filmből társasjáték, képregény és musical is készült.

Budapest V. kerületében (a Nádor utcában) a film után elneveztek egy pubot is.

Forrás: Wikipédia

Moziüzem kártyanaptárak


Fabulon
2024-10-14

A Fabulon egy kozmetikai termékcsalád.

Története

A kozmetikai termékcsaládot a Kőbányai Gyógyszerárugyár fejlesztette ki az 1970-es évek elején a gyógyszergyártásban szerzett tapasztalatai alapján. Kezdetben Bakos Ilona, majd Pataki Ági lett a reklámarca, azután Fenyő János plakátjával Sütő Enikő majd Apostol Éva reklámozta a Fabulon kozmetikai termékeket. A Fabulissimo terméknek („szuperfabulon") Szőnyi Kinga manöken volt a reklámarca.

A hetvenes évek Magyarországán forradalmi lépésnek számított gyógyszergyárban kozmetikai terméket készíteni. A Fabulont egy újszerű termékösszetétellel dobták piacra. A hagyományostól eltérő, kicsit még „gyógyszeres hangulatú” csomagolással.

Az új készítményekhez licencet vásároltak, így megkapták a L’Oreal cég hajápoló és hajmosó szereinek gyártási jogát is. Sokat nyomott az üzletnél a latba a gyógyszergyártási tapasztalat, mivel a L’Oreal igen szigorúan ellenőrízte a minőséget.

A gyár további termékei voltak még a Richtofit és a Fabulissimo is. A bőr öregedését le lehet lassítani, és ebben segit a „Fabulissimo-kúra”. A Fabulissimó ugyanis jojoba olajat tartalmazott, ami akkor egy nagyon korszerű hatóanyag volt.

A hetvenes években a fiatalok aktívan kezdtek a szépségápolással foglalkozni, a Fabulon termékcsalád pedig őket célozta meg. A Fabulon jelen volt Csehszlovákiaban, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Szovjetunióban, Bulgáriában, Lengyelországban, de még Kubában is. Az összes termelés harmada szocialista exportra ment. A tőkés országokba is exportálták. A Fabulissimo két nyelven futott: magyarul és angolul, ez pedig megkönnyítette az értékesítését. A készítményt Angliába, Finnországba, Norvégiába, Nyugat-Németországba, Svédországba és Kanadába is szállították.

A Fabulon termékcsalád arckrémet, testápolókat, napozó szereket, tini- és babaápolási kozmetikumokat foglalt magában.

Reklámja

Reklámfilmjei, a „gyere bátran nézz csak a szemembe”, a „ha bárhol bármit kenni kell” vagy a Neoton Família Tini dal című száma akkoriban egy egész ország kedvencei voltak, a „Fabulon a bőre őre, ezt használja nyakra, főre!” szlogen pedig máig ismert. (A reklámfilmek többségét Sas István rendezte, Rusznák Iván volt a zeneszerzője, és az M7 együttes kísérte.)

A későbbi márkatulajdonosok

1993-tól a Colgate Palmolive Magyarország dorogi gyáregységében készültek a Fabulon-család kozmetikumai. A cég már 2007 nyarán közölte, hogy egy év múlva felszámolja a dorogi gyárat. A csoportos létszámleépítés 2008 végén lezárult és a gyárat bezárták.

2012-ben a Helia-D-t is tulajdonló befektetői csoport megvásárolta a Fabulon védjegyet.

Forrás: Wikipédia

Fabulon kártyanaptárak


Foky Ottó
2024-10-12

Foky Ottó (Sárhida, 1927. június 15. – Budapest, 2012. szeptember 3.) Munkácsy-díjas magyar animációsfilm-rendező.

Életpályája

Tanítóképző főiskolát végzett rajztanári szakon, két évig pedagógusként is dolgozott. Tanítóként a rajz volt az eszköze, képregényekkel illusztrálta a diákok számára a tananyagot. Kollégái rábeszélésére jelentkezett a Magyar Iparművészeti Főiskolára (a mai MOME), ahol 1956-ban diplomázott díszlet- és bábtervezői szakon. Mestere Varga Mátyás, Miháltz Pál, Jiří Trnka, Hermína Týrlová és pályatársa, Dargay Attila voltak.

A Pannónia Stúdióban 1956 és 1962 között tervező, 1962-től animációs rendező volt. Többek közt Imre István filmjeihez tervezett bábokat. Közös munkájuk emelte nemzetközi rangra a magyar animációs filmkészítést, ekkor született például a St. Gallen-i kaland című alkotás.

1961-ben részt vett a prágai, a belgrádi és a stockholmi magyar iparművészeti kiállításon, 1963-ban a Fényes Adolf Teremben önálló kiállítása is volt.

A hetvenes évektől a nyolcvanas évek közepéig reneszánszukat élték a televíziós sorozatai. Ebben az időben először a Mirr-Murr, a kandúr epizódjai készültek. 1976-77-ben A legkisebb ugrifüles, 1978-79-ben a Varjúdombi mesék, a Makk Marci, és folyamatosan a Tévémaci epizódjai, 1981-től a Misi Mókus kalandjai Tersánszky Józsi Jenő meséi alapján, majd a egész estés '1Éljen Szervác.

A Gyarmat utcában szervezett műtermet, ő lett a Bábfilm Stúdió alapítója és vezetője.

1962-ben rendezőként is bemutatkozott a Siker című filmmel, a szatirikus Így lövünk mi 1966-ban készült. Több száz esti mesét, gyerekfilmet, reklámfilmet rendezett és tervezett. Főbb művei még: Bizonyos jóslatok, Bohóciskola (1956), Ellopták a vitaminomat (1967), Én, az egér (1969), Gyilkosság nokedlival (1970), Ezüst majom (1972), A legkisebb Ugrifüles I-II sorozat (1976), Babfilm (1976), La De sodora (1982), illetve a Süsüke, a sárkánygyerek (2000) című sorozat.

A rendszerváltozással hagyták elsorvadni a magyar animációt, vele a bábfilmgyártást is. Foky hatvanévesen ment nyugdíjba, alkotói tudása teljében. A Magyar Televízió megrendelései azonban elmaradtak, az animációs film állami támogatása nagyrészt megszűnt. A Tévémaci száműzve lett 2007-ig, majd az Mtv 50 éves évfordulója alkalmából kezdték elővenni a régi dolgokat, Foky mellett Dargay és Richly-műveket is.

Feleségével, Foky Emmivel a 90-es években több mesekönyvet illusztrált. Nyugdíjas éveiben a Mamut II-ben tervezte a fordított világot.

Tevékenységét 1964-ben Munkácsy-díjjal, 1970-ben Balázs Béla-díjjal, 1977-ben érdemes művész, 1982-ben kiváló művész kitüntetéssel és mintegy 25 nemzetközi díjjal is elismerték.

Díjak, elismerések

1964: Munkácsy-díj

1970: Balázs Béla-díj

1977: Érdemes művész

1982: Kiváló művész

Tévémaci

A tévémaci a Magyar Televízió esti mese műsorának szignálja volt. A kisfilm Foky Ottó alkotása, melyet 1964-ben készített.

Forrás: Wikipédia

Foky Ottó kártyanaptárak


Terence Hill
2024-10-09

Terence Hill, eredeti nevén Mario Girotti (Velence, 1939. március 29. –) David di Donatello-díjas olasz színész, filmrendező és forgatókönyvíró. Elsősorban Bud Spencerrel közös filmjeiről, illetve önálló televíziós sorozataiból ismert.

1967-ben dolgozott együtt először Bud Spencerrel, az Isten megbocsát, én nem című spagettiwesternben. Ezután vette fel a világszerte ismertté vált Terence Hill művésznevet. Az 1994-es Bunyó karácsonyig című westernig tucatnyi közös filmjük készült, legendás filmes párossá téve a két színészt. Hill 1983-ban mutatkozott be rendezőként a Don Camillóval, ezt a Lucky Luke (1991), a már említett Bunyó karácsonyig (1994) és a Nevem: Thomas (2018) követte.

Néhány kevésbé sikeres önálló filmszerep után a televíziózás felé fordult. 2000-től a Don Matteo címszereplőjeként, 2011-től az Alpesi őrjárat című sorozattal szerzett újabb nézői és kritikai elismeréseket.

Filmjeinek és sorozatainak magyar nyelvű változataiban leggyakoribb magyar szinkronhangja Ujréti László.

Gyermekkora és családja

Mario Girotti néven született Velencében. Édesapja, Girolamo Girotti olasz vegyészmérnök, édesanyja, Hildegard Thieme német festőművész volt. Két testvére van, bátyja, Odoardo és öccse, Piero. Anyanyelve a német (hatéves koráig csak ezen szólalt meg), mellette olaszul és angolul beszél. Gyermekkorát Németországban és Olaszországban töltötte.

Pályafutása

A kezdetek

1951-ben fedezte fel készülő filmjéhez Dino Risi olasz filmrendező az akkor 12 éves fiút és ajánlott neki szerepet Vakáció a gengszterrel című filmvígjátékában. Mariót szülei többféle sportfoglalkozásra beíratták, az úszás mellett atletizált, vívott, focizott, lovagolt és síelt.

1954-től, 15 éves korától három évig a római színészeti stúdióba járt. 1963-ig tucatnyi filmben vállalt szereplést, többnyire kisebb alakításai voltak. Az 1959-es Hannibal című történelmi kalandfilmben együtt színészkedett a későbbi Bud Spencerrel, de nem voltak közös jeleneteik és a forgatáson sem találkoztak.

1960-as évek és találkozás Bud Spencerrel

1967-ben az Isten megbocsát, én nem című filmben egy véletlennek köszönhetően szerepelhetett: ugyanis az eredeti főszereplő, Peter Martell egy házastársi vita közben eltörte a lábát. Az elsőfilmes rendező, Giuseppe Colizzi Girottit javasolta a szerepre, aki akkor fejezte be a Rita, a vadnyugat réme western forgatását. Carlo Pedersolival, későbbi nevén Bud Spencerrel így együtt színészkedhetett egy filmben. Mivel a spagettiwesterneket ekkoriban angolul forgatták és nemzetközi piacra szánták, a két olasz színésznek angolosítania kellett a nevét. Girotti egy listáról a Terence Hill nevet választotta – részben egyszerű kiejtése, részben azért, mert ezek voltak édesanyja, Hildegard Thieme nevének kezdőbetűi.

A film mind az olasz, mind a német mozikban nagy sikert aratott. A rendezőnek feltűnt, hogy a közönség a két színész közös jeleneteit értékelte leginkább. Hill magánéletére is nagy hatást gyakorolt: ugyanis a forgatáson ismerte meg későbbi feleségét, a német származású Lori Zwicklbauert. 1967-ben házasodtak össze, 1969-ben megszületett gyermekük, Jess.

A legendás páros

A két színész közt egyből kialakult összhang és a játékos komikum (mely részben eltérő testalkatukból is fakadt) a következő években további együttműködéseket eredményezett. 1968-ra elkészült előző filmjük folytatása, a Bosszú El Pasóban mely ismét kasszasiker lett. A harmadik rész egy évvel később, 1969-ben került a közönség elé, Akik csizmában halnak meg címmel.

1969-ben a páros találkozott Enzo Barbonivel, aki jó ötletekkel látta el őket. Ekkor készültek el Az ördög jobb és bal keze és annak folytatása, Az ördög jobb és bal keze 2. című filmjeik, amelyek elindították őket a sztárság felé vezető úton. Újszerű humorával, a rajzfilmszerű, vértelen harci jelenetekkel és a két főszereplőre alapozott történettel mindkét film óriási tetszést aratott a nézők körében.

Az 1972-es Mindent bele, fiúk! egyfajta átmenet a két színész közös életművében, kiforratlanabb későbbi műveiknél, kevésbé képregényszerű verekedésekkel és drámai jelenetekkel. Jóval komolytalanabb hangvételű lett 1974-es Különben dühbe jövünk című vígjátékuk, ami szintén klasszikussá vált és a legjobb olasz filmek közé került. Az ugyanebben az évben készült Fordítsd oda a másik orcád is! kedvéért ismét Dél-Amerikába utaztak és ezúttal papi reverendát öltve osztották a pofonokat.

1974 és 1985 között még kilenc további filmet forgattak: előző filmjük után két évvel tértek vissza együtt a közönségkedvenccé vált Bűnvadászok-kal. Utolsó nagy sikerük az 1984-es Nincs kettő négy nélkül volt. Az 1985-ben megjelent Szuperhekusok majdnem egy évtizedig a páros együttműködésének végét jelentette.

Önálló filmjei

A Nevem: Senki című 1973-as filmjében Henry Fondával szerepelt. 1983-ban a Don Camillo című filmvígjátékban rendezőként is kipróbálta magát. 1987-ben E.B. Clucherrel forgatta le A keményfejű-t, ebben fogadott fia, Ross Hill is játszott. Terence Hill a főszerep mellett a forgatókönyv megírását is elvállalta.

1990-ben Új-Mexikóban forgatta családjával a Lucky Luke című filmet. 16 éves fogadott fia, Ross a forgatás idején autóbalesetben meghalt. A tragédia után a színész mély depresszióba esett és elzárkózott a nyilvánosságtól. A filmet a következő évben egy azonos című sorozat is követte. 1994-ben elkészült utolsó közös filmje Bud Spencerrel, a Bunyó karácsonyig, szintén Hill rendezésében.

Televíziós sikerek

Hill 1999-ben vállalt szereplést, a Don Matteo című sorozatban. Hill a szabadidejében bűntényeket megoldó papot alakít a televízió képernyőjén, az ötletet G. K. Chesterton Brown atya nevű regényalakja után kölcsönözte.

Alpesi őrjárat című tévésorozata 2011 áprilisában mutatkozott be. A Don Matteó-ban is segédkező Enrico Oldoini rendezte Pietro, a tiroli erdész kalandjait elmesélő szériát, mely Hill előző sorozatához hasonlít a bűnesetek megoldása terén, azonban annál lényegesen derűsebb hangvételű.

2018 áprilisában, majdnem húsz évvel legutóbbi filmje után mutatták be a Nevem: Thomas című romantikus filmdrámáját, amellyel a 2016-ban elhunyt Bud Spencer emléke előtt tisztelgett. Hill írta és rendezte a filmet. Huszonkét év után Hill úgy döntött, befejezi Don Matteo megformálását. Utoljára a 2022-ben bemutatott 13. évadban alakította a nyomozó papot.

Forrás: Wikipédia

Terence Hill kártyanaptárak


Bud Spencer
2024-10-08

Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli (Nápoly, 1929. október 31. – Róma, 2016. június 27.) olasz úszó, vízilabdázó és David di Donatello-díjas színész. Utóbbiként leginkább a Piedone-filmekkel, spagettiwesternekkel és a Terence Hill-lel közös filmjeivel vált ismertté. Pályáját sikeres sportolóként kezdte: ő az első olasz úszó, aki 100 m-es gyorsúszásban egy percen belüli eredményt ért el.

Már életében az európai filmtörténet egyik sokat emlegetett alakja. Filmjei Európa-szerte, azon belül is elsősorban hazájában, Németországban és Magyarországon legendássá váltak, de az Amerikai Egyesült Államokban sem ismeretlenek.

Életútja

Sportolói pályafutása

Alessandro Pedersoli és Rosa Facchetti fiaként született Nápoly Santa Lucia nevű városrészében.

Anyanyelve tulajdonképpen a nápolyi nyelv, ezt ő maga vallotta is.

Édesapjának akkoriban vasgyára volt a nápolyi kikötőben. Nyolcévesen lett tagja a helyi úszóklubnak, ahonnan aztán Rómába igazolt, amikor a család 1943-ban a fővárosba költözött.

Tanulmányi eredményei kimagaslóak voltak, ötévesen volt elsős, majd az ötödik osztályt átugorva került hatosztályos gimnáziumba. Mindössze 16 évesen vált a római egyetem vegyészkarának hallgatójává, tanulmányait azonban meg kellett szakítania, mert a család 1947-ben elhagyta Olaszországot és Brazíliába költözött. Másfél év múlva, 1948 végén tért haza. Folytatta az egyetemet, bár már nem a vegyészmérnöki, hanem a jogi karon, illetve a sportolást. 1949-ben mellúszásban olasz bajnoki címet nyert, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett egy perc alatti idővel. Még ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal 4. helyezést ért el az Európa-bajnokságon. Miután aláírta első hollywoodi szerződését, visszavonult a profi sportolástól. A magyar vízilabda-válogatott ellen több alkalommal is játszott.

16 éves ismeretség után barátnőjével, Maria Amatóval (Giuseppe Amato mozihálózat-tulajdonos lányával) 1960-ban kötöttek házasságot. Ebben az időben dalokat szerzett, szöveget írt, kisebb reklámfilmekben szerepelt, árult autót és festéket is. Három gyermekük született: Giuseppe (1961), Christine (1962) és Diamante (1972).

Színészi pályafutása

Bár már korábban is szerepelt filmekben – első mozija a Quel fantasma di mio marito volt –, csak első tengerentúli szerződése (az Isten megbocsát, én nem) bírta rá, hogy felhagyjon sportolói pályafutásával, és 1967-ben átköltözzön Amerikába.

Ennek a filmnek a forgatásán növesztette meg szakállát és vette fel a Bud Spencer művésznevet. Akkoriban divat volt angolos hangzású művésznevet választani, hogy ezáltal eladhatóbbak legyenek a western típusú filmek. A Spencer nevet egyik kedvelt színésze, Spencer Tracy tiszteletére választotta. A "Bud" eredetéről a források eltérően szólnak. Egy verzió szerint termete miatta kapta (a bud rügyet, bimbót jelent), más források szerint kedvenc sörének márkája, a Budweiser után, egy harmadik elmélet szerint pedig a barátaitól kapott Buddha becenévből jött.

Itt ismerkedett meg közelebbről Terence Hill-lel. Korábban Olaszországban egyszer már szerepeltek ugyanabban, mégpedig az 1959-es Hannibal című filmben, akkor még mindketten az eredeti nevükön, de közös jelenetük nem volt.

1967-től 1985-ig nem kevesebb mint tizenhét filmben szerepeltek együtt, mely számára is meghozta a sikert és az elismerést, valamint legendává emelte a párosukat. 1985-ben mindketten külön utakra tértek: Spencer megalapította saját légitársaságát, a Mistral Airt, melyet később eladott, hogy megvehessen egy gyermekruhákat gyártó textilüzemet, illetve beindíthassa saját étteremláncát Bud Food néven. Közel tíz év múltán, 1994-ben ismét összeállt a páros egy utolsó közös film, a Bunyó karácsonyig leforgatására, ezután útjaik végleg különváltak.

Azóta csak önálló filmjei voltak, egyre kisebb számban, amíg 2003-ban abba nem hagyta a filmezést. 2010-ben tért vissza utoljára az I delitti del cuoco című filmsorozatban, amelyet Magyarországon 2013 elején a magyar RTL II tűzte műsorára Nincs kettő séf nélkül címmel.

Spencer 2005-ben jelöltként indult Lazióban a regionális tanácsnokok választásán a Forza Italia párt színeiben, de alulmaradt vetélytársával szemben. 2010-ben Terence Hill-lel együtt, életművéért elnyerte a David di Donatello-díjat. Önéletrajzi könyve (Bud Spencer: Különben dühbe jövök) ugyanebben az év decemberében megjelent magyarul is.

Legismertebb magyar hangjai

Bujtor István – a kettejük közti külső hasonlóság miatt kézenfekvő választás volt Spencer szinkronizálására. Főképp a MOKÉP és az MTV által forgalmazott filmekben hallhatjuk az ő hangját. Ha egy filmnek több magyar szinkronja is van, a rajongók számára a vele készült változat az „igazi”.

Kránitz Lajos – a kilencvenes évektől kezdve szintén gyakori magyar hangja volt, elsősorban kereskedelmi tévék és videóforgalmazók számára készült szinkronokban.

Forrás: Wikipédia

Bud Spencer kártyanaptárak


Sajdik Ferenc
2024-09-26

Sajdik Ferenc (Neuenhagen bei Berlin, 1930. augusztus 21. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar grafikus, karikaturista. Hozzávetőleg 300 könyvhöz készített illusztrációt.

Életpályája

Saját elmondása szerint örökké vidám családba született. Édesanyja balerina, édesapja – Sajdik Sándor, nevét Dunakeszin utca viseli – sikeres zsoké volt. Gyermekkorát különböző országokban töltötte, többek között Németországban, Görögországban.

Az elemi iskolát Görögországban, a polgárit Dunakeszi-Alagon folytatta. A Török Pál utcai Iparrajziskolában, majd a Grafikai Iparrajziskolában tanult és nyomdásznak készült. A rajziskolában meglátott egy nyomtatáshoz használt klisét és azon Pintér Jenő karikatúra-sorozatát. Ekkor egyik pillanatról a másikra döbbent rá arra, hogy az ő pályája alighanem a karikatúra lesz, mint később nyilatkozta az MTI-nek „Valószínűleg eljutottam volna ide egyébként is, mert humoros rajzokat gyerekkorom óta rajzolgattam”. 1949-től egy nyomdában volt litográfus, ahol nevető és síró fejekkel kezdte a rajzolást.

1955-ben a Rádió- és Televízióújság tördelője és rajzolója lett, és nemsokára közölni kezdte karikatúráit az 1960-as években hetente félmilliós példányszámban megjelenő vicclap, a Ludas Matyi, majd 1965-ben belső munkatársa lett a szatirikus hetilapnak. Harminc éven át hétről hétre ontotta a szellemes rajzokat.

1990 után – a rendszerváltást követően – a Ludas Matyi napjai meg lettek számlálva. A munkatársak sokáig szerették volna életben tartani a lapot, de a szigorodó financiális feltételek rendre ellehetetlenítették próbálkozásaikat, így hát szétszéledtek. Sajdik karikatúrái még hosszú évekig megjelentek számos magazinban és napilapban – többek között a Képes7 című hetilapban is –, de mindinkább a rajzfilm került munkásságának homlokterébe. Híres és máig igen népszerű rajzfilmsorozatai: A nagy ho-ho-horgász és a Pom Pom meséi. Csukás István meseíróval tökéletes szerzőpárost alkottak évtizedeken keresztül. Olyan halhatatlan rajzfilmfigurákat teremtettek együtt, mint Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő, Óriástüdejű Levegőfújó, Bátor Tintanyúl, Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél vagy a kedves, csokoládéért rajongó madár Gombóc Artúr, a Pom Pom meséi című rajzfilmsorozatból.

Így nyilatkozott 2012-ben Muzsay Andrásnak adott interjújában rajzolói ars poeticájáról: „Én nem a valóság, hanem a képzelet után alkotok. Ez valahogy belülről jön, mert igazából ösztönösen rajzolok. De végül is a rajzolást a ceruzára kell hagyni, én csak mozgatom azt.” Pályáján átível az általa illusztrált könyvek sora. Gyermek- és ifjúsági kötetek, pénzügyi vagy épp egészségügyi témák – Sajdik Ferenc grafikáinak stílusa kompakt módon illeszkedik minden műfajhoz. A komoly könyvek élét elveszi, a humorosat még szórakoztatóbbá teszik rajzai.

Egy váci műgyűjtő, Papp László unszolására kezdett táblaképeket festeni. Ezek, valamint kis méretű, írókat, költőket, művészeket ábrázoló, applikációkkal kombinált portréi jelentik ma tevékenységének fő csapásirányát. Vácott több mint száz táblaképéből állandó kiállítás tekinthető meg. A Váci Mosolyalbum – Sajdik Ferenc életművét bemutató múzeumi gyűjtemény – az ország legszebb barokk terén nyílt meg. Képeinek stílusjegyeivel megteremtette azt a sajátos „sajdikos” világot, amellyel műveinek szemlélőit elvarázsolta.

Pályafutása során az ezernyi újságrajz mellett több száz kötetet illusztrált, ill. tucatnyi szerzői albumot is közreadott.

Felesége Könyvesi Mária, akit 16 évesen ismert meg és hét év múlva vett feleségül. Két lányuk született.

Önálló kötetei, főbb művei

- Galéria; Corvina, Bp., 1978
- Hát (m)ilyenek a kutyák?; Móra, Bp., 1983
- Hát (m)ilyenek a madarak?; Móra, Bp., 1984
- Hát (m)ilyenek a lovak?; Móra, Bp., 1985
- Hát (m)ilyenek a macskák?; Móra, Bp., 1987
- Nagy faxkönyv. 60 faxon elküldhető karikatúra; Dialóg, Pécs, 1998
- Sajdik Ferenc; Ábra, Bp., 2003 (Névjegy)
- Sziporkák; Gar-Wind Bt., Ócsa, 2012 (Fekete fehér képregénymúzeum)
- Hát (m)ilyenek az állatok? Kutyák és ormányos bogarak; Holnap, Bp., 2017
- Hát (m)ilyenek az állatok? Oroszlánok és vastagbőrűek; Holnap, Bp., 2017
- Hát (m)ilyenek az állatok? Madarak és halak; Holnap, Bp., 2018
- A varázsló felemeli ceruzáját. Sajdik Ferenc karikatúrái; Szülőföld, Gencsapáti, 2018
- Budavári barangolás. A Bécsi kapu tértől a Dísz térig; Holnap, Bp., 2019
- Budapest 30 (Búza Péterrel); Holnap, Bp., 2020
- Nagy emberek kis történetei; Nero Blanco Comix, Bp., 2021
- Gyerekkorom Dunakeszije; Dunakeszi Város Önkormányzata, Dunakeszi, 2021
- Vivát Petőfi! Élet-rajzok; Holnap, Bp., 2022

Filmek

- La Fontaine-sorozat
- Pom Pom meséi
- A nagy ho-ho-horgász
- Bontott csirke reklámfilmsorozat
- Moto perpetuo (rendezte Vajda Béla)
- Figura Ternei
- Hát (m)ilyenek az állatok?

Díjak, elismerések (válogatás)

- Munkácsy Mihály-díj (1977)
- Érdemes művész (1988)
- Szegedi Nyári Tárlat díja (1997)
- IV. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál 1. díj (2000)
- Budapest díszpolgára (2006)
- Prima Primissima díj (képzőművészet kategória, 2012)
- Kossuth-díj (2013)
- Hazám-díj (2014)
- Magyar Örökség díj (2017)
- Dunakeszi díszpolgára (2018)
- A Nemzet Művésze (2023)

Forrás: Wikipédia

Sajdik Ferenc kártyanaptárak


Clavier Charlotte
2024-09-23

Clavier Charlotte (Hanoi, 1963. július 30. –) magyarországi vietnámi modell, előadó, táncos, énekes. Az 1980-as évek egyik ismert modellje, akit „egzotikus gyöngyszemnek” tartottak.

Élete

Édesapja francia, az édesanyja vietnámi.

Édesanyja, Tran Thi Hanh színésznőnek készült, édesapja, Clavier Albert újságíró volt. Születése után egy évvel Magyarországon telepedtek le. A Móra Ferenc Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett.

Tizenhat évesen már hívták az MTI-be fotózni, de a legtöbbet Módos Gábornak, az Ez a Divat munkatársának köszönhet, ugyanis Ő javasolta a manökenképző tanfolyam elvégzését is. A francia, illetve a vietnámi nyelvet nem beszéli. Gyermekkorában magyar népdalokat énekelt, magyar néptáncot tanult, versenyeken is indult. A KISZ Központi Művészegyüttesében táncolt, majd jazzbalettet tanult.

Az 1980-as évek egyik ismert modellje, akit „egzotikus gyöngyszemnek” tartottak ezekben az években a szaklapok. Dolgozott Németországban, Ausztriában és az Egyesült Államokban is.

„Amikor 18 évesen először jelent meg az arcom az újságban, az iskolában kitették a faliújságra.

Tiszta lányiskola volt, természetesen mindenki gratulált. És mindenki utált” A szakma sem fogadta egyöntetű örömmel: az idősebb, tapasztaltabb kollégák nem nézték jó szemmel, hogy egy csitri, csak azért, mert különleges arca van, hamarabb jut lehetőséghez.” – Clavier Charlotte

Az Ez a Divat újság hasábjain, plakáton, és több újságban látható volt. Az Axioart.com 1985-ből őrzi az Ági-nektár plakátját.

A divatszakmában sokan nem nézték jó szemmel a kettős karriert, ezért választania kellett a kifutó, és a színpad között. Nem tudott választani, ezért külföldön vállalt munkát, itthon pedig az R-Go együttessel lépett fel.

Az R-GO együttes első „gidája”, ahol Szikora Róbert és Környei Attila mellett háttértáncos és énekes volt. A Dr. Beat együttes tagja is volt.

Az évek során üzletasszony lett, butikot nyitott, majd öccsével Café Rouge néven nyitottak egy kávézót.

Üzletvezetőként dolgozik. Egy ázsiai étterem tulajdonosa.

2 gyermeke van, Zoé és Noel.

Fotósai voltak

Többek közt: Módos Gábor, Tóth József Füles, Tulok András, Vértes György és Rózsavölgyi Gyöngyi fotóművészek.

Forrás: Wikipédia

Clavier Charlotte kártyanaptárak


Ludas Matyi
2024-09-19

A Ludas Matyi magyar szatirikus hetilap volt 1945 és 1992 között, történetének jó részében a Kádár János nevével fémjelzett kommunista rezsim „hivatalos” humorának fő sajtóterméke, évtizedeken keresztül az ország egyedüli vicclapja.

A Ludas Matyi karikatúrákkal és általában kisebb részt humoreszkekkel teli lap nem kizárólag a politikai humor orgánuma volt, így a politika iránt kevésbé érdeklődőknek is szerzett örömet. Ugyanakkor hatékonyabb politikai propagandaeszköz volt a politikai napilapoknál, amelyeket szűkebb kör, illetve másfajta olvasók forgattak.

Nevét Fazekas Mihály Lúdas Matyi című 1817-es elbeszélő költeménye után a lap indulásakor Moszkvából frissen hazatért Gábor Andortól kapta, aki az induló újság programját is megírta.

Az ős-Ludas

Azonos címmel már a 19. században (1867-től) is jelent meg élclap (egyes források szerint Gábor Andor ennek tudatában is volt). A magyar nép mulattató képes újságja alcímű ős-Ludas öt évig jelent meg, főszerkesztője, Mészáros Károly egy ízben két év börtönbüntetést is kapott egy Ferenc Józsefet megfeszített Krisztusként ábrázoló karikatúra miatt.

Története

Az indulás

1945. május 20-án a beköszöntő számban a lap Fazekas Mihályt is „megszólaltatta”, aki az újságot pártonkívülinek mondta. A lap azonban az olvasók számára is világosan a baloldalhoz, közelebbről a kommunista Magyar Dolgozók Pártjához kötődött.

A példányszám már kezdetben 200 000 körül volt – holott Magyarország a második világháború után nagy papírhiánnyal küszködött – s néhány éven belül elérte a 400 000-et, a csúcson a 650 000-et. Az első szám ára két pengő volt, a karácsonyié már 3000 (a lap sokat élcelődött is a hiperinfláción.)

A lap íróit-rajzolóit az alapító (és 1950-től 1953-ban bekövetkezett haláláig főszerkesztő) Gábor Andor mellett a kommunista Szabad Népnek is dolgozó Szegedi Emil, a Szabadság című lapba is író Gál György és a sikertelen rádiós futballkommentátor, utóbb sikeres humorista Tabi László szervezte meg.

1947-ben Szegedi és Gál távoztak, és a főszerkesztő Darvas Szilárd lett, a következő évben pedig Gádor Béla, majd ismét egy év múlva Gábor Andor.

A politikai élcek a lapban kezdettől a nem kommunista politikusokat és pártokat célozták – a kipellengérezett fő ellenség „Reakczy Jóska” volt –, a kommunista politikusok ugyanakkor dicsérő jelzőkkel és szövegkörnyezetben szerepeltek. A pártszolgálat az 1950-es évekre egyre nyilvánvalóbbá és dogmatikusabbá vált. Ebben az időben előfizetés nélkül csak úgy lehetett Ludast vásárolni, ha mellé egy a Szovjetuniót bemutató (ünneplő) Fáklya újságot is vett az olvasó. A kulákok elleni kommunista politikai támadásokkal és retorziókkal egy időben a Ludas kigúnyolt figurái közt megjelent „Kulák Kelemen” „Zsíros Péter”, "Taszajtó Nagy Gergely" stb. A lap kigúnyolta a perbe fogott Rajk Lászlót és a szovjet tábor részéről támadott jugoszláv kommunista diktátort, Titót is.

1956–1957

Az 1956-os évre a szektás hév a Ludas Matyi lapjain is csökkent, bár nem tűnt el. Olyan új humoristák jelentek meg, mint Peterdi Pál, Somogyi Pál, Szilágyi György és Kun Erzsébet. Olyan szépírók is publikáltak a lapban, mint Illyés Gyula, vagy Kónya Lajos. A Ludasban jelent meg először Örkény István klasszikus novellája A költészet hatalmáról. Az 1956-os forradalomhoz vezető hónapok és maga a forradalom eseményeiről azonban a lap szinte teljesen „lemaradt”. 1956. október 25. és 1957. február 21. közt aztán nem is jelent meg az újság.

Az újraindítás körülményei jól mutatták, hogy a kádári vezetés tudatában volt a lap jelentőségének a hivatalos politikai propagandában. Ebben az időben az újságoknak az újrainduláshoz külön engedélyre volt szükségük, és ezt a Ludas Matyi hamarabb kapta meg, mint például a Népsport vagy a Magyar Nemzet. A lap új főszerkesztője Tabi László lett. Az ő idején az újság kevésbé szolgaian kötötte magát a pártvezetés által bedobott témákhoz, és gyakran maga fordult közérdeklődést kiváltó témákhoz, mint például a disszidálás. A következő években ezért rendszerhűsége ellenére a lap néhányszor feddést kapott politikai vezetőktől.

A Kádár-korszak első évtizedei

A Ludas Matyihoz kötődik a magyar humorban a hivatalos politika és vezetés csipkelődő, szeretve-bíráló hagyományának bevezetése, ami a következő évtizedekben módszereiben folyamatosan finomodott, és az 1970-es évek közepétől érte el virágkorát. Kezdetben ez súrlódásokhoz vezetett a politikával, utóbb azonban a rendszer hatalmasai megtanultak együtt élni ezzel, sőt fel is használni. A lap szerkesztőinek egyik fontos feladata volt, hogy kitapintsák a határokat, és mindig tudják, kivel és milyen intézményekkel nem szabad élcelődni, és mi az, amit nem bán a hatalom, sőt a kritizálásra való közigény rendszerhű kielégítésének minősül.

Hagyományosan „szabad prédává” vált például a Patyolat Vállalat, a BKV, illetve a Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsora. A politikusok ábrázolása a korábbiaknál jóval ritkábbá vált.

Néhányan a lap új szerzői közül ebben az időszakban: Galambos Szilveszter, Ősz Ferenc, illetve a karikaturisták: Hegedűs István, Balázs-Piri Balázs, Pusztai Pál, Várnai György és Sajdik Ferenc.

Az Árkus-éra

Tabi 1976-ban távozott, utódja a Népszabadságtól érkezett Árkus József lett. Mint a Ludas Matyi történetéről szóló írásában László Ferenc elmondta, Árkus fenntartotta a „reflektálás és respektálás” elvét, de néha már „merészebb húzásokra” is elszánta magát, és a lap időnként politikai személyeket is kifigurázott, igaz, sohasem a legfelsőbb szintre nyúlva, például előszeretettel emlegetett alakká vált Csikós Nagy Béla anyag- és árhivatali elnök, és célponttá váltak a könnyűipari, belkereskedelmi és építésügyi miniszterek, meg a mindenkori tévéelnök. Ez a gyakorlat már az 1980-as évekbe vezet át, amikor az áruellátást és minőséget, valamint az áremelkedéseket egyre „szabadszájúbban” bírálták a magyar humoristák.

A hetvenes évektől jelent meg a nagy népszerűségnek örvendő Ludas évkönyv.

Új munkatársak ebben az időszakban: Föld S. Péter, Timár György humoreszkírók, Lehoczki István karikaturista.

A szakadás

A Ludas Matyi szerkesztősége a rendszerváltozás küszöbén azzal az igénnyel lépett fel, hogy önállósítsa magát az állami Hírlapkiadó Vállalattól, amely veszteséges lapjai közt osztotta ki a Ludas profitját, a vállalat azonban nem adta a lapnevet. Az 1990. március 7-én megjelent szám után a szerkesztőség a Mai Nap Rt.-hez ment át, és Új Ludas néven új hetilapot indított. A Hírlapkiadó a korábban külsős Dluhopolszky László vezetésével továbbra is megjelentette a Ludas Matyit, amely az új, MDF vezette kormány támogatójává vált, a lapot 1992-től jegyző Szuhay Balázs főszerkesztősége alatt is. Mindkét lap példányszáma csökkent, és hamarosan mindkettő meg is szűnt. (Az Új Ludas szerkesztősége Balázs-Piri Balázzsal az élen még néhány évig kiadta az Árkus által elkeresztelt Úritök című élclapot, de ez sem tudott tartósan fennmaradni.)

Forrás: Wikipédia

Ludas Matyi kártyanaptárak


BHG
2024-09-16

Az évszázadnyi tudást felhalmozó BHG Híradástechnikai Vállalat a telefónia – és általában a távközlés – magyarországi fellegvára volt. Készült itt telefonközpont és telefonkészülék; rádióadó, rádióvevő és antenna; vezetékes és vezeték nélküli átviteltechnikai berendezés; de még lendkerekes játékautó is.

A vállalat a rendszerváltozás után nem volt már versenyképes, 2000-ben privatizálták. Jogutódjának fő tevékenysége: saját tulajdonú ingatlan adásvétele.

Története

A kezdetek

Egger Bernát – bécsi vállalata eredményes működésétől és a távíró magyarországi elterjedésétől ösztönözve – 1872-ben Budapesten az V. ker. Dorottya utca 9. számú házban távírdaszerelő műhelyt nyitott, ahol kezdetben nyolc munkást foglalkoztatott. Az iparengedélyt 1874-ben kapta meg. A magyar híradástechnikai nagyipar kezdetét ettől az időponttól szokás számolni. A cég 1896-ban Egyesült Villamossági Rt néven részvénytársasággá alakult, majd 1906-ban az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt (EIVRT) nevet vette fel. A Telefon- és Távirda Főosztály 1928-ban Standard Villamossági Rt. néven kivált a cégből.

Standard Villamossági Rt.

A Standard tulajdonosa a részvénytöbbség megszerzésével az ITT (International Telephone and Telegraph Co.) lett. Az 1933-ban kezdődött politikai feszültség hatására az Ericsson Magyar Villamossági Rt.-t – rendelésállományával és alkalmazottaival együtt – a Standard vette át.

A gyárat 1949 decemberében kártérítés nélkül államosították, igazgatóját – Geiger Imrét – koncepciós perben kémkedéssel vádolták, halálra ítélték, és 1950-ben kivégezték. Ugyanebben a perben a műszaki igazgatót – Kozma Lászlót – tizenöt éves börtönbüntetésre ítélték, de négy évvel később közkegyelemben részesítették.

Beloiannisz Híradástechnikai Gyár

Beloiannisznak, a görög kommunista mozgalom egyik vezető alakjának nevét 1952-ben vette fel a vállalat. Steffens Oszkár vezetésével 1956-ban készítettek egy crossbar-gépet, amelyet 1958-ban a brüsszeli világkiállításon is bemutattak; és később a Teréz központban is használták. Ez volt az ECR család kapcsológépe is. 1964-ben a BHG átadta az átviteltechnikai berendezések fejlesztését és gyártását a Telefongyárnak, a mikrohullámú fejlesztést–gyártást az Orionnak. 1968-ban 18 millió dolláros szerződést írtak alá az LM Ericssonnal. A szerződés alapján az Ericsson az AR központcsalád licencét adta át, valamint szállított összesen 60 ezer ívpontkapacitást a különböző típusokból. Így írt magáról a vállalat 1976-ban: „A telefon ma már nemcsak kényelmünket szolgálja, hanem nélkülözhetetlen munkaeszköz. Vállalatunknál az ügyintézés, munkaszervezés és sok egyéb lebonyolításra váró munka hatékony elintézése elképzelhetetlen telefon nélkül, és a lakások telefonellátásának növelésére is egyre nagyobb az igény. A telefon használatával igen sok idő és energia takarítható meg. Vállalatunk mindezek elősegítésére gyártja a telefonközpontokat.”

BHG Híradástechnikai Vállalat

A korszellemet követve 1977-ban a nevéből elhagyták Beloiannisz nevét, de a rövidítését (BHG) megtartották. A vállalat ötszáz fős Fejlesztési Intézetét 1978-ban alapították. Az 1980-as években gyorsan terjedt az elektronikus vezérlésű alközpont (QA, EP), ami nagymértékben támaszkodott a korábban Molnár Pál által kifejlesztett ruralrendszerre. Molnár Béla, Pató Lajos, Mikics László, Makay Attila és Haffner János a BHG fejlesztésű és gyártású MAT512 típusú, 64 kByte memóriakapacitású kisszámítógépre alapozta az alközpontok fejlesztését. 1986-ban a veszteséges Hiradótechnikai Vállalatot (HTV) is hozzácsatolták, ezzel a foglalkoztatottak összlétszáma elérte a csúcsát, 12 600-at.

A hanyatlás

A BHG 1986-ban egymilliárd forintért megvásárolta az ADS (Austrian Digital System) licencét és know-how-ját a Northern Telecom kanadai cég osztrák partnerétől, az Austria Telecomtól. Ezzel egyidőben Magyar Posta tíz központot is rendelt 100 ezer vonallal ugyancsak az Austria Telecomtól, ezeket Szombathely, Sopron, Zalaegerszeg és Székesfehérvár körzetében, valamint Budafokon és a belföldi távhívó központban szerelték fel 1989–90-ben. Az 1990-es parlamenti választás után kiírt, úgynevezett rendszerválasztó tenderen a svéd Ericsson és a német Siemens központja lett a nyertes, így a BHG – amelyik az ADS gyártásába további egy milliárd forintot invesztált – sorsa megpecsételődött. A KGST-piacok elvesztésével a cég bevételei tovább apadtak, 1995 után már csak vegetált, 2000-ben egy ingatlankezelő vállalkozás „privatizálta”. A belőle kivált, ma is működő BHG Alkatrészgyártó Kft. őrzi nevét.

Emlékezete

Az Újbuda Önkormányzata által állíttatott emléktáblát – több száz volt dolgozó jelenlétében – 2023. április 27-én avatta fel dr. László Imre kerületi polgármester és a BHG utolsó vezérigazgatója, Mikics László.

(A Fehérvári út 68. alatti egykori gyárépület falán található tábla érdekessége, hogy a gyár logója alatt egy QR-kód található, amely erre a Wikipédia-szócikkre mutat.)

Forrás: Wikipédia

BHG kártyanaptárak


Balázs-Piri Balázs
2024-09-04

Balázs-Piri Balázs (Gyöngyös, 1937. február 17. – Budapest, 2014. január 19.) magyar karikaturista, grafikus, villamosmérnök.

Pályafutása

A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát. Autodidakta művészként ért el megbecsülést. 1958-tól jelennek meg rajzai, karikatúrái hazai és külföldi lapokban, albumokban, antológiákban. 1964-től a Ludas Matyi, majd az Új Ludas Matyi munkatársa, 1993–94-ben az Úritök főszerkesztője, 1995-től a Pesti Vicc főszerkesztő-helyettese, 2000-től az LMLM humor havilap művészeti vezetője volt. Könyvillusztrálással, reklámgrafikával is foglalkozott.

Hetvenévesen így vallott ars poeticájáról: „A karikaturista a humor pszichiátere. Kutatja, diagnosztizálja és megpróbálja gyógyítani a társadalom és a társadalmi tudat betegségeit.”

Önálló kiállításai

Kiállításaival nagy elismerést szerzett önmagának és a magyar grafikus művészetnek:

1968-ban Gelsenkirchenben. 1977-ben Gyöngyösön, Siófokon, Sárváron, Szegeden, Budapesten és Egerben. 1979-ben Clermont-Ferrand-ban, Bécsben, Nyugat-Berlinben, Prágában és Szófiában.

Szakmai sikerei

Rendszeres résztvevője volt a nagy nemzetközi karikatúraversenyeknek (Montréal, Bordighera, Moszkva, Szkopje, Gabrovo, Isztambul).

1979-ben Montréali nagydíj. 1986-ban Excellence-díj, Tokió. 1994-ben Munkácsy Mihály-díj.

Főbb művei

- Ma is fúrunk (Palásti Lászlóval, 1969)
- Metropolis (kollektív, 1972)
- Erről jobb nem beszélni (kollektív, 1981)
- Satirikon '80 (Berlin, német nyelvű, kollektív)
- Kettőslátás (Árkus Józseffel, 1986)
- Tv: Házigazda: Balázs-Piri Balázs (1978)

Forrás: Wikipédia

Balázs-Piri Balázs kártyanaptárak


Halász Ilona
2024-08-27

Halász Ilona (Zalamerenye, ? –) modell, manöken.

Élete

Zalamerenyén született. Gyermekként sokat olvasott, iskolai tánccsoportban szólótáncos volt. Ünnepélyeken, rendezvényeken mindig szavalt vagy szólót énekelt. A soproni Óvónőképző Főiskolán végzett, és óvónőként Nagykanizsán dolgozott. Budapestre költözött, és elvégezte az Állami Artistaképző Intézet manöken- és fotómodell tanfolyamát.

A Május 1. Ruhagyárban volt házi modell, majd külső, gyáron kívüli divatbemutatóikon is szerepelt. Ott látták meg a fotósok, és keresték meg. A Magyar Hirdető által szervezett „FELINA” fehérnemű és fürdőruha cég Intercontinental-i bemutatóján való részvétele hozta meg a sikert. Ezt a bemutatót szinte az egész divatszakma látta. A bemutató után fotósok, cégek képviselői egyaránt keresték.

Fellépett Budapesten és az ország nagyobb városaiban. Rendszeresen dolgozott Prágában és Moszkvában. Munkájával ezenkívül eljutott többek között Lyonba, Hannoverbe, Kijevbe, Bécsbe, Olaszországba, Jugoszláviába, San Franciscóba és Los Angelesbe.

Fotómodellként is rendszeresen foglalkoztatták, az Ez a Divat, és egyéb kiadványok oldalán is látható volt.

Három évig tanított a Zsigmond Márta – Komlósi Gábor modelliskolában.

Fotósai voltak többek között Lengyel Miklós, Módos Gábor, Novotta Ferenc, Vértes György és Rózsavölgyi Gyöngyi fotóművészek. A Modell Trió nevű formáció egyik tagja volt.

1994-ben harmadik férjével az Egyesült Államokba költözött és azóta floridai Hallandale Beach-en él.

Forrás: Wikipédia

Halász Ilona kártyanaptárak


Hódgép
2024-08-23

Hódgép mezőgazdasági gépgyártó és szolgáltató vállalat.

Története

Alapítása 1899-re tehető. Ebben az évben telepedett le Kalmár Zsigmond (1860-1941) Hódmezővásárhelyen és hozta létre a Rostagyárat a Jókai utcában.

A gyár a fénykorát az első világháború előtt érte el. A 100 alkalmazottal készült gabonarostákat exportálta Szerbiába, Olaszországba, Romániába és a balkáni államokba.

A II. világháború után a Rostagyár működése mellett egymás után szerveződtek a gépállomások, gépjavító vállalatok, műhelyek. Így jött létre előbb a Kutasi Úti Gépállomás, majd 1948-ban a 70. Magyar Traktorállomás. A Csongrád Megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, együttműködve a gépállomásokkal, javításokkal foglalkozott. Szentesről Vásárhelyre települve a volt Rostagyárban javítóüzemmé alakult, majd a Rárósi út mentén új, korszerű gépállomásként működött. 1952-ben bontakozott ki az Erzsébeti úti nagy beruházás eredményeként a korszerű gépek javító üzeme, a HÓDGÉP.

Itt már a Diesel-motorok nagyjavítása mellett új termékeket is előállítottak. Készültek különböző célokra pótkocsik, tápkocka-készítő gépek, aprójószág-kopasztó és tollfeldolgozó gépek, személygépkocsi (Puli) és a teherszállítás kiegészítő (kamion) elemei, valamint más termékek.

A javító és a gyártmányok előállítási munkái egyre több kiválóan képzett szakembert kívántak, ezért a vállalat korszerű tanműhelyeket üzemeltetett. A gyakorlati oktatás feltételeinek magas színtű biztosítása mellett mindig segítették a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet elméleti oktatását is.

A kialakított tanműhelyekben esztergályos, géplakatos, hegesztő, villanytekercselő (elektrolakatos), és általános lakatos szakmára képezték a jelentkező tanulókat, évente két-háromszáz főt.

A Hódgép kombájnok mellett mezőgazdasági és reptereken használható pótkocsik előállításával próbálkozott – egész sikeresen.

Puli

Az 1990-es évek elején rengeteg újságcikk, riport, TV-tudósítás foglalkozott a Puli városi kisautóval.

A Hódgépnél 1987-re elkészültek az első mintapéldányok.

A Puli kétszemélyes városi törpeautó, amelyet 1986-tól 1998-ig a hódmezővásárhelyi HÓDGÉP gyártott. Tervezője Szolár Tibor. Később több más változatban és elektromos hajtással is megjelent.

Rendszerváltás

Eljött a rendszerváltás időszaka. A Hódgépet is privatizálták. 1991. tavaszán létrejött a Puli Jármű és Gépgyártó Kft, amelynek vezérigazgatója Pikali Sándor lett.

Pikali ambíciózus terveinek azonban volt egy komoly akadálya: amikor a Puli Kft megszületett, a Hódgép 340 millió forintra értékelte a cég vagyonát, és ez súlyosan megterhelte a cég könyvelését. Végül Pikali úgy döntött, hogy a legegyszerűbb megoldás, ha csődvédelembe menekül.

1992-1996. között a csődeljárás alatt működő Puli villany-törpéből Németországba, Svájcba és Franciaországba is sikerült exportálni.

1996-ban felszámolták a gyártó céget, majd 1998-ban megszűnt a Puli Kft. jogutódja is.

Forrás: Facebook/Hódmezővásárhely fotók, Wikipédia

Hódgép kártyanaptárak


Gáspár Bernadett
2024-08-18

Gáspár Bernadett modell, színésznő, designer, a BB magyar kampány reklámarca.

Élete

Édesapja mérnök, édesanyja jogi előadó. Egy fotós látta meg, sétálgatás közben, a 17 éves skandinávszőke, 180 cm magas fiatal lányt, majd ezek után felvették a manökenképző iskolába: Állami Artistaképző Intézet. Mivel eredetileg is divattervezőnek készült, jó választásnak tűnt a modellkedés mint jövedelemforrás. Egyhamar magával ragadta a reklámipar és a kifutók világa.

Első debütálása a Magyar Divat Intézet nagybemutatóján volt. Címlapokon, divat editorielekben, reklám- és fotókampányokban szerepelt itthon és külföldön egyaránt, sok éven keresztül.

Már rögtön a pályája elején magyar manökenként nemzetközi szerződést kapott, karrierjét több mint 10 éven keresztül Nyugat Európában építette, dolgozott a világ nagy divatvárosaiban: Milánó, London, Párizs, New York, Tokió.

Pályája csúcsán – miközben még aktívan modellkedett –, átállt a menedzseri oldalra, és az akkori párizsi ügynökségével – Karin models, világszerte elismert francia modellügynökség – együtt elindított elsőként Magyarországon, Budapesten, egy modell menedzsment képviseletet, Image Model Studio néven.

Később betársult mellé egy Kanadából hazatelepült filmes és modell, Alexander Pocsay, akivel széleskörű modell- és reklámügynökséggé fejlesztettek az Image-t, és számos világsztárt építettek fel. Éveken át rendezték nagy sikerrel a New York-i Ford models megbízásából a Super Model Of The World modell felfedező világversenyt.

Az Image modelst 2005-ben a csúcsra futtatva hagyta abba, és átpártolt a tárgyak világába. Megnyitott egy kortárs-design galériát Budapest belváros szívében – Aura Home Design néven –, ahol az eklektikus lakberendezési tárgyak és művészeti alkotások mellett teret adott fiatal kortárs festőknek, szobrászoknak, divattervezőknek, valamint tervezéssel is foglalkozott, ami később egy újabb életfejezethez vezette, lakás- és enteriőrtervezés.

Több híres festőművészt is inspirált mint modell, múzsa, Anton Molnár, Mazzag István festőművészek művein szerepel.

Több reklámfilmben szerepelt, a BB (Balatonboglári Borgazdasági Zrt.) reklámkampány arca volt, amit Kozma Péter rendezett.

Fotósai voltak, többek közt: Bakos István, Baricz Kati, Ékes János, Fenyő János, Lengyel Miklós, Tulok András, Tóth József, Zétényi János, Rózsavölgyi Gyöngyi, Bacsó Béla fotóművészek, valamint Anton Molnár festőművész.

Filmekben, mint szereplő

1995. Rendező: Hartai László – Muhi András, Laci, Bonnie és Clyde 10, szereplő (magyar kisjátékfilm, 1995)

1988. Rendező: Dárday István, Szalai Györgyi – A dokumentátor 6.1, színész (magyar filmdráma, 205 perc, 1988)

1983. Rendező: Bódy Gábor - A kutya éji dala - szereplő, magyar filmdráma, 140 perc.

Forrás: Wikipédia

Gáspár Bernadett kártyanaptárak


Ganz–MÁVAG
2024-08-12

A Ganz–MÁVAG egy budapesti nehézipari üzem volt, amely 1959 és 1988 között létezett.

Története

Mivel az iparpolitika akkori vezetői a gőzmozdonygyártás megszüntetése és a dízelmozdonygyártás erőteljes fejlesztése mellett döntöttek, nem látszott célszerűnek a járműszerkezeti részt gyártó MÁVAG és a gépezeti berendezésért felelős, 1948-ban államosított, majd 1949-ben önálló állami vállalatokra bontott Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. vasútijármű-gyártással foglalkozó utódvállalatának, a Ganz Vagon- és Gépgyárnak külön szervezetként való működtetése, ezért a két, amúgy is egymás tőszomszédságában található üzem egyesült: 1959. január 1-jétől a két üzem egy vállalatként, Ganz–MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár néven működött tovább. A gyár számos külföldi piacra is gyártott vasúti járműveket, az eltérő szabványú járműveket a közeli, erre a célra kialakított népligeti próbapályán próbázták.

Az 1980-as évek végére sokat változott a gazdasági helyzet, a megrendelések hiánya és az adósság növekedése miatt 1988 decemberében a Ganz–MÁVAG csődbe ment, illetve megszűnt. A cég több más jogutód formájában működött tovább, ebből a legnagyobb a Ganz Gépgyár Vállalat, ami a géppark legnagyobb részét is megörökölte.

1991-től alakult meg a Ganz Holding Zrt., mely holding formában működött tovább.

A Ganz–MÁVAG egykori területén több kisebb vállalat létesült, amelyek jelentős része már kínai kereskedőkhöz köthető. A Kőbányai út Józsefvárosi pályaudvar felöli oldalán 1993-2014 között üzemelt, a feketekereskedelméről elhíresült Négy Tigris piacról az árusok jelentős része ide költözött át.

Az eredeti gépipari tevékenységet néhány üzemcsarnokban a Ganz Holdingot alkotó Ganz Motor Kft. (vasúti járműkomponensek, dieselmotorok) és a Ganz Energetikai Gépgyártó Kft. (vízgépek, atomerőművi és olajipari berendezések) vitte tovább az ezredfordulón.

Ganz-MÁVAG vasúti járművek

Mozdonyok

ENR 4301 sorozat, GYSEV M41 sorozat, GYSEV V43 sorozat, MÁV M31 sorozat, MÁV M32 sorozat, MÁV M40 sorozat, MÁV M41 sorozat, MÁV M44 sorozat, MÁV M46 sorozat, MÁV M63 sorozat, MÁV V40 sorozat, MÁV V43 sorozat, MÁV V42 sorozat, MÁV V46 sorozat, MÁV V63 sorozat, OSE A 251, PKP SM40 sorozat, BKV Millfav, MÁV V42 sorozat, MÁV V41 sorozat

Motorvonatok

Aamot, BCmot, BDVmot, Camot 315–316, Cbmot, D1 sorozat, HŽ 6111 sorozat, MÁV Bzmot 601, MDmot, SNCFT YZ-E

Forrás: Wikipédia

Ganz-Mávag kártyanaptárak


Bolyos Ibolya
2024-08-10

Bolyos Ibolya magyar manöken, modell, fotómodell.

Élete

Az 1970–80-as évek manökenje. A Nagykörúton – volt Lenin körút – lévő FÉNYSZÖV (Fényképész szövetkezet) keresett fotogén lányokat, ahová sikeresen jelentkezett. A Luxus Áruházhoz került, ahol a reklám- és propaganda főnöke divatbemutatókra, fotózásokra küldte, majd a Rotschild Szalon (Rotschild Klára), ami később a Clara Szalon nevet kapta, csapatához is.

A VBKM-nél (Villamos Berendezés és Készülék Művek) volt főállása, világítótesteket tervezett, de a sikeres felvételi után feladta a munkahelyét, és manöken lett. 1975-ben elvégezte a Állami Artistaképző Intézet fotómodell és manöken tanfolyamát. Ezt követően folyamatosan kapott felkéréseket fotózásokra, divatbemutatókra, reklámfilmekre.

Fotói naptárakban, reklámkiadványokban, valamint a magazinok címlapjain jelentek meg, például: Ez a Divat, Füles, Ország-világ.

A vele készült riportokat az Ország-világ hasábjain is lehetett olvasni. Az olvasók számára készült rovatban manökeneket kértek fel divattanácsadásra. 172 cm magasságával és adottságaival kiemelkedő manöken lett. 10 évig volt sikeres modell.

Fotósai voltak

Többek közt:Tulok András, Fenyő János, Lengyel Miklós, Rózsavölgyi Gyöngyi és Módos Gábor fotóművészek.

Forrás: Wikipédia

Bolyos Ibolya kártyanaptárak


Videoton
2024-08-08

A székesfehérvári székhelyű VIDEOTON HOLDING ZRt. a legnagyobb, egészében magyar magántulajdonban lévő vállalat, ipari vállalatcsoport, amely gyártási és gyártáshoz kapcsolódó szolgáltatásokat kínál ipari vállalatok számára. Fő profilja az elektronikai gyártási szolgáltatás. Világviszonylatban 33. helyen van, az Európai Unióban pedig az első 3-ban a Manufacturing Market Insider nagy tekintélyű szaklap 2021-es EMS ranglistája alapján. A Forbes 2022-es felmérése szerint a 245,5 milliárd forintos becsült értékű vállalatcsoport 21 tagvállalata jelenleg 9 magyarországi és 2 külföldi (Sztara Zagora, Bulgária és Szabadka, Szerbia) telephelyen működik.

A Coface CEE Top 500 rangsor szerint 2021-ben Magyarország 62. és Közép- és Kelet-Európa 462. legnagyobb forgalmú vállalata. 2022-ben nem szerepelt az 500-as listán.

Története

A VIDEOTON jogelődjét 1938-ban alapították Vadásztöltény Csappantyú, Gyutacs és Fémárugyár Rt. néven, majd a második világháborút követően újraépített és az 1955-1991 között állami tulajdonban lévő vállalat Videoton márkájú szórakoztatóelektronikai, informatikai, védelmi elektronikai (hadi) termékeket fejlesztett, gyártott és értékesített, 1981-től VIDEOTON Elektronikai Vállalat néven. A rendszerváltás - különösen a kelet-európai megrendelések elmaradása – miatt a vállalat nehéz helyzetbe került, így 1991-ben megindult a felszámolás, majd nyilvános versenytárgyaláson a jelenlegi részvényesek valamint a Magyar Hitel Bank Rt. és az Euroinvest Kft. megszerzi a vállalat eszközeit.

A VIDEOTON név eredete

A VIDEOTON név felvételének ötlete Érczfalvy Gyula nevéhez fűződik, aki a vállalat reklám- és propaganda-osztályvezetője volt.

Az ötlet 1967 egyik nyár eleji vezérigazgatói értekezletén hangzott el azzal az indoklással, hogy a „Villamossági, Televízió és Rádiókészülékek Gyára” név helyett sokkal jobb, frappánsabb és a vállalat tevékenységi körét jobban szimbolizáló, kihangsúlyozó VIDEOTON nevet kellene használni. Az ötlet részét képezte a VT-TV kocka (logó) megjelenése is. Papp István vezérigazgató az ötlet hallatán hümmögött egyet, és néhány nap múlva áldását adta a névváltoztatásra, amelyre még egy évet kellett várni.

Forrás: Wikipédia

Videoton kártyanaptárak


Komjáthy Ági
2024-08-05

Komjáthy Ági született Komjáthy Ágnes (Budapest, 1953. március 14.) magyar manöken, modell, közgazdász. Sokáig csak „Skála Ágiként” említették.

Élete

1971-ben az Anna-bál szépévé választották. Érettségi után édesanyja nevezte be az Anna-bálra, ahová ő fiatalon nem jutott el, így lánya váltotta valóra az ő egykori álmát.

1976-ban Skála névvel megnyílt a főváros első szövetkezeti nagyáruháza és háziasszonyt, hostesst kerestek az új áruház népszerűsítéséhez. A választás Komjáthy Ágnesre esett.

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett. Frissen diplomázott közgazdászként eredetileg vevőszolgálatosnak jelentkezett a Skálához, de a próbafotói annyira jól sikerültek, hogy a Skála áruház reklámarcaként szerették volna foglalkoztatni.

Olyan hétköznapi, bájos lány után kutattak, akivel a vásárlók szívesen azonosulnának. Ezt azonban visszautasította, így a marketingosztályon ajánlottak fel neki pozíciót. Mivel modellként továbbra is szerették volna foglalkoztatni, a felajánlást végül elvállalta.

Közel hét évig maradt reklámarca és háziasszonya az áruháznak.

Sokáig csak „Skála Ágiként”, illetve, a mai napig is az egyik legbájosabb reklámarcként emlegetik.

Az Ez a Divat szerkesztőség manökenjeként, az olvasók 1977. évi szavazatai alapján a Ki lesz az év manökenje verseny első helyezettje lett.

Jelen volt azon az eseményen is, amikor véglegesen elbontották a Budai Skála áruház épületét, hogy helyette egy modern bevásárlóközpontot építsenek. Komjáthy Ágnes felidézte itt, az 1976. április 2-i kezdetet, amikor az egykori BEAC-sportpálya helyén megnyitotta kapuit a főváros első szövetkezeti áruháza. Demján Sándor, a cég első igazgatója a bécsi Staffa mintájára alakította ki az ország akkori legnagyobb, 20 500 négyzetméteres áruházát. Sok divatfotó jelent meg róla az Ez a Divat divatlapban is és egyéb újságokban, de a mai napig a Skála reklámarcaként ismerik.

Férjezett, házasságából két gyermek született, egy fiú, és egy lánygyermek.

Forrás: Wikipédia

Komjáthy Ági kártyanaptárak


Forte
2024-07-31

A Forte Fotokémiai Ipar (röviden Forte) egy fotográfiára szakosodott magyar vállalat, részvénytársaság. Főként fekete-fehér fotópapír és film, illetve az előhívásukhoz használható vegyszerek gyártásával foglalkozott.

Története

Előzmények

A Kodak Ltd. illetve a magyar kormány illetékesei 1912-ben kezdtek tárgyalni egy magyarországi gyár létrehozásáról. A tárgyalások lebonyolításával a Kodak a Wrattam Wainright cégtől átvett Ranzenberger János volt huszárszázadost bízta meg. Ranzenberger előbb a Hűvösvölgybe akarta telepíteni a gyárat. Később mégis úgy döntött, hogy a fővároshoz közel eső, vasút és közút mellett épült Vácott építi fel azt a gyárat, ahonnan akár vízi úton is lehet szállítani.

Ezután jelentkeztek a város vezetőinél a tervvel, akik az alsóvárosban lévő mintegy ötven holdas püspökségi csemetekertet ajánlották fel. Hamarosan megkötötték a megállapodást, a Kodak Ltd. huszonnégy holdat megvásárolt a csemetekertből, s a kert többi részére pedig 10 éves opciót kötött ki.

1913-ban kezdődött meg a gyár építése, majd kitört az első világháború. Hét évig szünetelt az építkezés, mígnem 1921-ben W. G. Bent, a Kodak akkori igazgatója elrendelte az építkezés folytatását.

Kodak

A város új gyárában 1922. március 19-én indult meg a termelés. Kezdetben hétféle fotópapírt gyártottak, Bromide, Bromesko, Kodura, Velox, Röntgen, Dokument és Regiszter papír készült a gépeken. A Bromide brómezüst pozitív papírt és a Bromesko brómklórezüst pozitív papírt négy fokozatban, a Kodura klórbrómezüst papírt egy és a Velox klórezüst pozitív papírt öt fokozatban, a továbbiakat egy fokozatban gyártották.

A gyárnak kezdetben nagy nehézségei voltak. Ennek egyik oka a világpiaci árak kedvezőtlen alakulása volt. A másik az, hogy a Kodak a váci gyár költségeinek megtérülési idejét a korábban tervezett 30 évről 15 évre akarta leszorítani. Ez az óriási megterhelés a gyár mérlegében állandósította a passzivitást.

A gyár termelése ilyen körülmények között is növekedett. 1939 szeptemberében mintegy 800 ezer négyzetméter papírt gyártottak, melyek egyharmadát délkelet-európai országokba exportálták.

1939. szeptember 6-án, a második világháború kitörésének hírére a váci Kodak gyár angol vezetői elhagyták az országot.

A háborús konjunktúra a váci gyárban is éreztette hatását, hadiüzemmé nyilvánították, s négy év alatt – 1943-ra – a munkáslétszám 176-ra, a termelés a korábbi 800 ezer négyzetméterről 1 millió négyzetméterre nőtt. A megnövekedett belső szükséglettel egy időben megnőtt az export is, főleg az angol piactól elzárt országokba. A háború utolsó évének termelésére viszont már rányomta bélyegét a német megszállás, az ipartelepek állandósult bombázásának veszélye, továbbá az, hogy a gyár első osztályú hadiüzemmé lett, és élére katonai parancsnokot neveztek ki.

Amikor 1944 novemberében a németek már látták, hogy küszöbön az összeomlás, a gyárban fellelhető nyers papírkészletet, a raktáron lévő késztermék nagy részét, sőt az ezüst üstöket is uszályra rakták és elindították felfelé a Dunán. S mindezt a magyar gyárvezető segítségével. Az angol hadsereg az egyiket Linznél, a másikat Passaunál tartóztatta fel, lefoglalta és később hadizsákmánykényt elárverezték. A gyárat felmérhetetlen veszteség érte.

Mindezt a bajt fokozta a Vácot december 5-én ért bombatámadás. A légiveszély jelzésére a rádiónak nem maradt ideje. A szőnyegbombázás a legnagyobb károkat éppen a város déli részén okozta, célpontja ugyanis a Kodak gyár volt. Negyvenkilenc bomba hullott a telepre, tizenhat telibe talált. A bombázásban öten vesztették életüket.

A gyár anyagi kára 4 millió pengő volt. Megsemmisült a brómemulzió-főző jelentős része, a papíröntő melletti gázfényemulzió-főző és környéke a központi hűtőkondenzátorral együtt. Találat érte a földalatti csőalagutat is, mely a gyár két felszíni óvóhelye mellett bunkerként is szolgált. A termelés megbénult.

A szovjet hadsereg december 8-i bevonulása után a munkások hozzáláttak a háborús károk helyreállításához.

1946 tavaszán az Iparügyi Minisztérium hozzájárulásával felszámolták a gyárat. A Kodak Ltd. vezetői több nagy céggel tárgyaltak a gyár eladásáról, maga Robins igazgató utazott Londonból Budapestre, hogy tárgyaljon a Magyar Általános Hitelbankkal. 1947. június 30-án aláírták a kétnyelvű adás-vételi szerződést, melynek értelmében a Kodak 12 ezer font sterlingnek megfelelő forintösszegért váci gyárát, további 616 ezer forintért annak minden berendezését és gépét (kivéve az automatikus keskenyfilm-előhívó gépet) eladta a Magyar Általános Hitelbanknak.

Forte

A Forte Fotokémiai Ipar Rt. ünnepélyes megnyitója 1947. július 16-án volt. Ekkor kilencvenheten dolgoztak a gyárban, hatvankilenc férfi és huszonnyolc nő. Először Portura papírt termeltek. A hozzávaló nyersanyagot nagyon nehezen lehetett beszerezni, ezért gyakran rá voltak utalva a németek elől elrejtett kevés tartalékra, sőt a korábban kimustrált papírtekercseket is felhasználták. Így is havi 30 ezer négyzetméter papírt gyártottak már kezdetben.

1948 elején, a bankok államosításával együtt a Forte Rt. is nemzeti vállalattá alakult és 1948. április 28-án a Forte Fotokémiai Ipar Vállalat nevet kapta. Ekkor már százhuszonkilencen dolgoztak itt, nyolcvankét férfi és negyvenhét nő.

A vállalat hároméves és első ötéves tervében már szerepelt a filmöntő üzem építése, melyben 1951. elején roll- és kisképfilmeket kezdtek gyártani. Az 1950-es évek közepére lezárult a fejlesztés első nagy szakasza, melynek gyümölcse – sok évi kutatás eredménye – a színes kino pozitív film, melyet 1957 tavaszán kezdtek üzemszerűen gyártani. 1955 végén már 529-en dolgoznak a gyárban és 1 millió 933 ezer négyzetméter fotópapírt, valamint 319 ezer négyzetméter filmet gyártottak.

A gyár termelőberendezései a hatvanas évek elején már elmaradtak a kor kívánta színvonaltól.

Ekkor házon belül új öntőberendezést terveztek, melyet a fotóiparban az tett egyedülállóvá, hogy a szabadban helyezték el a szárítópályát. Ezzel vette kezdetét a gyár nagy rekonstrukciója, melynek öt évig tartó első szakaszában átalakították a filmöntőt (korábbi egytálasról kéttálasra), ennek keretében megváltoztatták és kibővítették a klimatizációs – s porvédelmi –, és a szárító rendszert. Megépítették a vízmű első részét, az új filmkiszerelő üzemet és az új MEO laboratóriumot.

Ezután 1960 és 1965 között jelentek meg a piacon a fluorográfiai filmek, a mikrográfiai anyagok, javult a minősége a korszerű Fortecolor Typ 2 színes papíroknak. A rekonstrukció második szakasza 341 millió 600 ezer forintba került. Ennek során épült a 11 szintes emulziós üzem és az öntés előkészítő üzem. Elkészült az új barit-üzem, az új öntő, s az új TMK és az új központi hűtőtelep. Új raktárak épültek, teljesen átépítették a kazánházat és széntüzelésről olajtüzelésre álltak át. Kibővítették az irodaépületet, megvalósították az egész gyárra kiterjedő klimatizálási és porvédelmi programot, megépítették és felszerelték az új dobozüzemet, és befejezték a transzformátorházat.

Számtalan új, korszerű berendezés került a laboratóriumba, a papír- és filmkiszerelőbe termelékenyebb gépeket vásároltak, a barit-üzemben nagy teljesítményű super kalandert állítottak fel. A hétéves munka méretét bizonyítja a következő adat: a gyár területén felépített épületek légköbmétere a rekonstrukció előtti állapothoz képest majdnem négyszeresére – 267 százalékkal – nőtt. A gyár állóeszköz-állománya is közel négyszeresére emelkedett, s ezzel a Forte kisüzemből középüzemmé bővült. 1250 dolgozója ekkor már 4 millió 700 ezer négyzetméter fotópapírt és 700 ezer négyzetméter filmet gyártott. A megtermelt papír 52 százalékát, a film 45 százalékát exportálták.

Bel- és külkereskedelem

Az államosítás után megszűnt a gyár önálló bel- és külkereskedelme. A papír- és filmexportot előbb a KELIMPEX, majd a CHEMOLIMPEX vette át. Az államosított külkereskedelem intenzív piackutatása nyomán egyre keresettebbé váltak a Forte-cikkek, s ennek köszönhető, hogy 1954–55-ben már a termelés közel felét exportálták. A gyár termékei eljutottak a világ minden tájára. Hetvennégy országgal voltak üzleti kapcsolatban. Legnagyobb exportpiacai Ausztria, Brazília, Bulgária, Ceylon, Csehszlovákia, Kolumbia, Egyiptom, Etiópia, Franciaország, Görögország, Ghána, Hollandia, India, Irak, Irán, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország, Libanon, Líbia, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Svájc, Szíria, a Szovjetunió, Szudán és Törökország voltak.

Az 1968. január 1-jén életbe lépett új gazdaságirányítási rendszernek megfelelően a Forte is átalakította saját gazdálkodási rendjét. A vállalat ekkor gazdaságilag önálló lett, maga döntött az egyszerű újratermelés kérdéseiben, és fokozódó mértékben a bővítésről is. A gyári termelést, gazdálkodást a piac ítélete közvetlenül befolyásolta. Ez a munka- és üzemszervezés javítását, az információs rendszer további korszerűsítését kívánta. A Forte ezeket a feladatokat jól oldotta meg és elsősorban aktív külkereskedelmi tevékenységének eredményeként kiegyensúlyozott középvállalatként működött a rendszerváltásig.

Rendszerváltás

A rendszerváltás a Forte életében is jelentős változást hozott. Megszűntek az úgynevezett KGST relációk, a vállalatnak egy éven belül kellett a kieső piacokat pótolnia. Ezt sikerült megoldania. Országosan elindult a privatizáció, amely nagyon szükséges lépése volt az országnak, azonban a külföldi tőke elsősorban nem a termelő szférát, hanem a piacot vásárolta meg. A korábbi gazdasági mechanizmusban a belföldi ellátást ezzel megbízott kereskedelmi vállalatok végezték, amelyek rendelkeztek a belföldi üzlethálózattal. Ez a privatizáció során részben külföldi kézbe került, és ezáltal nemcsak a Forte, hanem jó néhány magyar vállalat elvesztette a korábbi piaci terítési lehetőségeket. Ezért a vállalat termelése és létszáma lecsökkent. A Forte legnagyobb létszáma 1 521 fő volt, és ez fokozatosan 500 fő alá csökkent. Gyakorlatilag a vállalat törzsgárdája maradt meg.

1991-ben megkezdődött a vállalat átalakulása, és 1992. július 1-től 100%-os állami tulajdonú részvénytársasággá alakult, majd elindult a privatizáció, amelyet két lépcsőben bonyolított le az Állami Vagyonügynökség. Az 1994-ben és az 1997-ben megvalósított privatizáció során a munkavállalók és a menedzsment a részvények mintegy 80%-át vásárolták meg.

A gyár forgalma évi 1,7-2 milliárd Ft között volt, exportja nagyon enyhén növekvő szinten, átlagosan 10 millió amerikai dollár értéket képviselt. A belföldi forgalomban a későbbiekben visszaesés következett be. Ebbe belejátszott a belföldi piac igényeinek megváltozása, a nem amatőr célra használt termékek felhasználásának csökkenése.

A cégnek alapvetően meg kellett változtatnia a gazdasági stratégiáját. Közvetlenül a gazdasági és politikai átalakulások után a termelés minőségének szinten tartása, illetve javítása mellett a privatizációra való felkészülés volt a cél. Ennek érdekében a főbb gazdasági vonalakat felülvizsgálták. A társaság egyes területeken profitcenterek kialakítása érdekében kft.-ket hozott létre, például csomagolóanyagok gyártására, a külkereskedelmi tevékenység lebonyolítására. A külkereskedelem lebonyolítása érdekében a Forte és a korábban a külkereskedelmet lebonyolító Chemolimpexnél négy, a fotópiaccal foglalkozó dolgozó létrehozta Chemofort Kft.-t, amely a Forte külkereskedelmi tevékenységének majdnem 100%-át bonyolította. Későbbiekben a Forte megvásárolta a korábban a Chemolimpex tulajdonában lévő tulajdonrészt is.

A cég 2000-ben zárt részvénytársasággá alakult.

Felszámolás

A társaság igazgatósága 2004-ben felszámolást kért a cég ellen. Az adótartozás százmilliós nagyságrendű volt.

2005 júniusában csurgói magánbefektetők megvették a társaságot. A vállalkozás új neve FORTEINVEST tőkebefektető Kft. Az első töredék évet 9 millió forintos nyereséggel zárták, a 2006-os évet azonban már 150-200 millió forintos mínusszal. A veszteséget az okozta, hogy két külföldi vetélytársuk megszűnt, és dömpingáron dobta piacra raktáron lévő termékeit, amivel túlkínálatot teremtett a piacon.

2007 februárjában végleg bezárt a gyár.

Forrás: Wikipédia

Forte kártyanaptárak


Csák Csilla
2024-07-29

Csák Csilla magyar manöken, modell, fotómodell.

Élete

A 70-80-as évek modellje.

Moszkvában élt négy évig, ott érettségizett, majd itthon kétszer is felvételizett az egyetemre. Édesapja, Csák István a Híradó munkatársaként volt kiküldetésben a szovjet fővárosban.

Elvégezte 20 évesen az Állami Artistaképző Intézet fotómodell- és manökentanfolyamát. A személyi igazolvány munkahelyi rovatában „szellemi szabadfoglalkozású” bejegyezés szerepelt, vagyis nem volt állandó munkahelye, munkája. Azonban folyamatosan kapott felkéréseket fotózásokra, a Magyar Távirati Irodában Vitályos József, majd Horling Róbert megkeresésére, az első felvételeiket követően, illetve divatbemutatókra, reklámfilmekre is. Reklámfilmet vállalt, divatbemutatón külföldön is járt, például Mongóliában.

Fotói naptárakban, reklámkiadványokban, valamint a magazinok címlapjain jelentek meg, például Ország-világ, Tükör.

Tóth József Füles fotóművész szerint: „Legyen szó szürke testfestékről vagy egy óriási napszemüvegben tükröződő hortobágyi pusztáról, Csák Csillának mindegyik jól áll.”

Fotósai voltak

Többek közt: Martin Gábor, Horling Róbert, Vitályos József, Tóth József, Tulok András (fotóművész), Bakos István (grafikus) fotóművészek.

Forrás: Wikipédia

Csák Csilla kártyanaptárak


MAHART
2024-07-26

A MAHART–PassNave Személyhajózási Kft. (rövid neve: Mahart) nagy múltú magyar állami személyhajózási cég. Jogelődjét, a Magyar Hajózási Részvénytársaságot 1955-ben alapították, 2000-ig a folyami szolgáltatások mellett tengeri áruszállítást is végzett, majd ennek megszűnése után a dunai személyszállításra kezdett koncentrálni. Az eredetileg állami társaságot 2008-ban privatizálták, de 2013-tól ismét a magyar állam a cég többségi tulajdonosa. Jelenleg a cég az összes hajóját a Dunán üzemelteti. A rendszeres séta- és kirándulóhajó-járatok mellett ők honosították meg Magyarországon a szárnyashajózást, jelenleg is csak ez a cég végez ilyen tevékenységet itthon. A vállalat jelenleg összesen 17 személyhajóval, 10 hordszárnyas hajóval, és 8 egyéb vízi járművel rendelkezik, valamint hozzájuk tartozik még több mint 70 kikötő is. A cég fő indulási pontja a budapesti Vigadó téri hajóállomás. A járművek karbantartását pedig az Újpesti-öbölben, a Népsziget északi részén végzi. A vállalat charter hajózást is végez, bizonyos rendezvényhajók hivatalos és magáncélra programhelyszínként egyaránt bérelhetők. (Például: esküvőkre, céges rendezvényekre.)

Története

Baross Gábor "vasminiszter" 1886-ban kereskedelmi- és közlekedésügyi miniszterré történt kinevezésétől új korszak köszöntött be a magyar közlekedés történetében, amely a vasút mellett a hajózás szempontjából is újításokat hozott. Megkezdődött a magyar tengeri kikötő, Fiume teljes modernizálása és továbbfejlesztése. A miniszter 1888-ban létrehozta a Magyar Államvasutak Hajózási Vállalatot, hogy „a MÁV síneit a vízen is meghosszabbítsa”. Ez a leányvállalat 1893-ban 12 db gőzhajójával és 40 uszályával 166 ezer utast, 1200 vagonnyi sertést és közel 2 000 000 mázsa árut szállított.

Hamarosan megszületett az 1894. évi XXXVI. törvénycikk, amely a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság alakításáról és állami segélyezéséről szólt és rendelkezett. Így került sor a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR) megalapítására, 1895. január 24-én. A vállalatalapítást 10 millió forint alaptőkével (aminek a fele részvény, a másik fele pedig elsőbbségi kötvény) a Magyar Általános Hitelbank és a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank támogatta anyagilag. A cégnek a 20 évre kötött államszerződés évi négyszázezer forint állami támogatást biztosított. Az MFTR átvette a MÁV összes hajóját, az eredeti cég így megszűnt létezni. Elkezdték felvásárolni a kisebb magyar hajózási vállalatokat, például a győri hajózási társaságot, valamint Újpesten hozzálátott a hajóépítéshez is.

Egymás után indította be a járatait, tevékenységét rövidesen az egész Dunára és hajózható mellékfolyóira kiterjesztette, komoly konkurenciát támasztva a DDSG-nek.

Az MFTR hajói 1895 és 1917 között évente átlagosan 595 ezer utast és 557 ezer tonna árut szállítottak. 1918-ban 38 darab személyszállító és 54 db áruszállító gőzhajóval, valamit 389 uszállyal és két tankuszállyal rendelkeztek. A korábban gyors, nagyütemű fejlődés az első világháború kitörése után legyengült, majd a vereség következtében leállt. A trianoni békeszerződés által szabott feltételek súlyos csapást mértek a vesztes központi hatalmak hajózási vállalataira, így a magyarra is. Az 1921-ben megkötött Duna-egyezmény teljesen kizárta az idegen lobogókat a Száváról, a Temesről és a délvidéki csatornákról. A Duna a mellékfolyóinak csak bizonyos szakaszait nyilvánította nemzetközinek, a többi vizeken a belföldi forgalomban csakis az adott állam hozzájárulásával lehetett részt venni. Az MFTR és a magyar állam közötti korábbi szerződésben megállapított államsegély az infláció miatt teljesen elértéktelenedett, így a vállalaton mit sem segített. A társaság megpróbált alkalmazkodni a gyökeresen megváltozott viszonyokhoz: 1926-ban csatlakozott a dunai teherjáratok közös lebonyolítására, a parti berendezések közös alkalmazására, és az áruszerzési szolgálat közös ellátására a DDSG és a Délnémet Dunagőzhajózási Társaság között létrejött együttműködési egyezményhez is, de ezek a törekvések azonban az 1928-ban kezdődő gazdasági világválság súlyos hatásait nem ellensúlyozhatták. A cég lehetetlen helyzetbe került.

1932-ben az országgyűlés komoly államsegélyben részesítette a társaságot. Az MFTR részvényei hamarosan a Magyar Államkincstár és a MÁV tulajdonába kerültek. Tervbe vették a flotta modernizálását és fokozott lecserélését is. A világválságot követő években ismét megnőtt a kereslet mind a személy, mind a kereskedelmi hajózásra, a megváltozott igények pedig a változásokat ösztönözték.

A gazdasági fellendülés a Ganz termelésére is kihatott. Az 1938-ban elkészült Széchenyi, és az 1939-ben megépült Baross lapátkerekes vontatók voltak Európában az első két, egyszerre dízel és elektromos meghajtású vízi jármű. A nem sokkal később kitört második világháború első szakaszában a hadiipar kedvezően hatott a hajózási forgalomra. Az MFTR hajói 1918 és 1944 között éves átlagban 607 000 tonna árut és több mint kétmillió utast szállítottak. A társaság 1944-ben 38 darab gőzüzemű és 11 db motoros személyszállító hajóval, 32 gőzüzemű és 18 motoros áruszállító hajóval, 252 uszállyal és 18 tankhajóval rendelkezett. 1944-től, amikor a háborúskodás elérte a folyami hajózás útvonalait, rendkívül súlyos veszteségek érték a magyar hajózást is. Több mint 200 vízi jármű süllyedt el a Dunába telepített víz alatti aknák miatt, amik közül néhány még a háború után is okozott balesetet. A visszavonulót fújó német és magyar csapatok a hajópark jelentős részét Németországba és Ausztriába menekítették. A harcokat túlélő hajók többsége vagy elsüllyedt, vagy hadizsákmány lett.

1945-ben az MFTR átkelő járatokkal indította újra a hajóforgalmat, amire nagy szükség volt, mivel a vesztes német csapatok az összes Duna-hidat felrobbantották. Az átkelőhajók szerepe tehát létfontosságú volt a főváros életében egészen a Kossuth híd elkészüléséig. A cég időközben fokozatosan megkezdte az elsüllyedt hajók kiemelését, és ha állapotuk engedte, a helyreállításukat is. Az elkobzott hajók nagy része 1946-ra visszatért, de a cégnek az államosítás során fokozatosan át kellett adnia hajóit az 1946. március 30-án megalakult Magyar Szovjet Hajózási Részvénytársaságnak (MESZHART). A szovjet fél a közös vállalkozáshoz a hadizsákmányként birtokába került régi hajókat adta. Mindazonáltal a régi cég 1950-ig fennmaradt, addig közösen végezték a személyszállítást a Balatoni Hajózási Vállalattal. Mivel a háborúban a balatoni hajók nagy része is megsemmisült, az MFTR öt átalakított dunai hajót küldött a testvércégének (ezek egyike volt a Pajtás). 1950-ben mindkét cég a szovjetekkel közös vállalat része lett.

1954 végén a Szovjetunió kilépett a cégből, így 1955. január 1-én létrejött a Magyar Hajózási Részvénytársaság. A vállalat kezdetben a szovjetektől örökölt hajókkal folytatta a működését, de az 1950-es évek végére megindult a hajópark lecserélése. Ennek első lépéseként sor került a hajóépítő ipar, elsősorban a Balatonfüredi Hajógyár, valamint a MAHART tápéi és újpesti hajójavító üzemeinek korszerűsítésére is. Megindult az elavult csavargőzösök és az öreg lapátkerekes hajók nyugdíjazása, helyettük modern, dízelmotoros hajók építése és beszerzése kezdődött. A gőzös vontatóhajókat nem váltották le, egyszerűen motorcserét hajtottak végre rajtuk. Egymás után készültek az új 800, 1200, majd 1600 lóerős motoros vontatóhajók. A vontatóhajó-állománnyal párhuzamosan az uszályflotta modernizálása is megtörtént. A kisebb személyhajókat szintén átépítették. Az 1960-as évek nagy selejtezési hulláma nyomán eltűntek a klasszikus oldalkerekes utasszállító gőzösök. Mindössze kettő maradt az utókorra: a Kossuth, ami étteremhajóként üzemel Budapesten; a másik a Petőfi, ami jelenleg felújításra vár. Az új motoros személyhajók a váci hajógyárban készültek: többek között a 301-es és a 3011-es sorozatú vízibuszok, melyek közül sok még ma is üzemel a Dunán és a Balatonon. A hatvanas évek szenzációja egyértelműen az újonnan elkészült Hunyadi osztály volt, ami három, 600 személyes kirándulóhajó összefoglaló neve. Ezután indult meg a magyar szárnyashajózás, 4 darab Fecske nevű hordszárnyas csónakkal, de ezek csak tesztjelleggel üzemeltek, majd 1962-ben a Raketa típusú szovjet szárnyashajók megvásárlásával menetrend szerinti járatok indultak, többek között Budapest és Bécs között.

Az 1980-as évektől egyre kedvezőtlenebbé váló gazdasági környezet, többek között a magyar hajógyártás megszűnése, a hagyományos külkereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása, az állami szerepvállalás és finanszírozás megszűnése következtében a magyar nemzeti hajózás válsághelyzetbe került. Gondjainak megoldása az európai hajózásban a következő években érvényesülő domináns tendenciák helyes felismerésén és megfelelő állami közlekedéspolitika érvényre juttatásán alapulhatott volna. A rendszerváltást követően a MAHART holding jelleggel működött, annak keretén belül a különböző tevékenységeket önálló üzemegységek, illetve KFT.-k folytatták. 2000-ben a csepeli szabadkikötőt részvénytársasággá alakították, a tengerhajózást véglegesen felszámolták. 2004-ben a folyami áruszállítást végző MAHART-Duna Cargo Kft.-t privatizálták. (Jelenlegi neve: DDSG Duna-Cargo.)

A MAHART PassNave Személyhajózási Kft. 1994. január 1-jén alakult, mint a MAHART Magyar Hajózási Rt. 100%-os tulajdonú társasága. A 2008-as évben lezárult privatizációt követően a társaság 84%-ának tulajdonosa a több mint 60 éves Masped Zrt., Magyarország egyik piacvezető szállítmányozási és logisztikai vállalata. 2013. októberétől a cég többségi tulajdonosa ismét a magyar állam lett.

Forrás: Wikipédia

MAHART kártyanaptárak


REMIX
2024-07-15

A REMIX Rádiótechnikai Vállalat rádiótechnikai (elektronikai) alkatrészeket előállító budapesti vállalat. A cégnév a francia „resistance mixte” szavak összevonásából származik, és arra utal, hogy a gyártott rétegellenállás anyaga bakelit-korom-agyag-grafit-keverék, „mixtúra”.

Története

A céget ALWAYS néven 1932-ben alapította Fodor Miklós. A vállalat 1937-ig részben a Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. tőkeérdekeltségi körhöz tartozott, amikor Fodor Miklós és családja 100%-os tulajdonába ment át. Ekkor vette fel a REMIX Rádiótechnikai Kft. nevet, és külföldi üzleti kapcsolatainak egy részét továbbra is a Tungsram közreműködésével intézte.

A REMIX réteg- és huzalellenállásokat, papírkondenzátorokat, réteg- és huzal potenciométereket, valamint rádiófrekvenciás szűrőket gyártott, termelésének jelentős része került exportra. Az 1940-es években rövid ideig a REMIX mérnöke volt Gábor Dénes. A vállalatot 1948 elejéig a cégalapító Fodor Miklós vezette, aki közvetlenül az államosítás előtt legálisan az Egyesült Királyságba vándorolt ki, ahol 5 évig a Salford Electrical Instruments ügyvezetőjeként dolgozott. Onnan Kanadába került, ahol új céget alapított ELECTROVERT néven, és ott jelentős számú magyart foglalkoztatott.

Az államosított REMIX Rádiótechnikai NV (NV = nemzeti vállalat) 1949-ben a Bp. IX. Tűzoltó utcai telepről a kőbányai Szent László tér 20. szám alá költözött, ahol privatizált utódja is működik. A cég nevéből 1950–ben tűnt el az „NV” és került helyére a Vállalat kifejezés. Az 1950-es, 60-as években az akkori tervutasításos elvárásoknak megfelelően számos hadiipari célú alkatrész fejlesztése és gyártása folyt, majd a 60-as évek második felétől a nyugati alkatrészimportot csökkentő (kiváltó), többek között korszerű műanyag dielektrikumú kondenzátorok, fémréteg ellenállások, potenciométerek (mint pl. a rádiókészülék hangerő szabályozója) és integrált alkatrész modulok termelése kezdődött meg.

Az 1950-es évek végén – kormányhatározat alapján – a gyár jelentős termelőkapacitást telepített Szombathelyre, a villamossal könnyen megközelíthető Zsiray Lajos utcában alapított gyáregységbe. Kezdetben réteg- és huzalellenállásokat, majd különféle kondenzátorokat gyártottak itt. Az 1970-es évek közepétől az akkori Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) anyagi támogatásával jelentős nyugati csúcstechnológia települt a szombathelyi gyáregységbe: műanyagfóliás kondenzátort gyártó, automata sorok és különböző rétegellenállás-gyártósorok. Ezek egy jelentős része a Siemens-től vásárolt licenc volt. Eközben a gyár fejlesztő és technológus mérnökei jelentős eredményeket értek el a vákuumtechnikai, valamint a kémiai (CrNiP) speciális vékonyfémrétegek előállítása területén: a tömeggyártásban megoldották az alumínium párologtatását papír és műanyag fólia hordozóra, CrNi valamint CrNiC nagy stabilitású ellenállásrétegek kerámia és üveg hordozóra történő (katódporlasztásos és elektronsugaras) felvitelét.

A budapesti anyavállalatnál az 1960-as évek második felétől a szigetelő alapú integrált áramkörök gyártása kezdődött: különféle úgynevezett vastag- és vékonyréteg (integrált)áramkörök készültek egyedi felhasználói specifikációk szerint. Ezek megmunkálásához (villamosérték-beállításához) használt a REMIX Magyarországon először ipari (YAG = Yttrium Aluminium Gránát kristály) infravörös majd később széndioxid lézereket. Ugyancsak ehhez a termékcsoporthoz kellett kidolgozni, majd automatizálni a mikroméretű alkatrészek (SMD-k = Surface Mounting Devices) úgynevezett felületi szerelési (SM = surface mounting) technikáját, az alkatrészeket a nyomtatott áramköri hordozók felületére beültető és forrasztó gépekkel, automatákkal. Ezek a gyártási kultúrák jelentős fejlesztői és technológusi szellemi hátteret feltételeztek, amit a vállalat a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kara, a KFKI, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet (HIKI) és a Távközlési Kutató Intézet (TKI) szerződéses kapcsolataival, valamint nyugat-európai technológiai berendezésgyártókkal (Balzers/Liechtenstein, Heraeus/NSzK, DUCATI/Olaszország) történt együttműködésével egészített ki. Ugyancsak intenzív kapcsolat és együttműködés alakult ki von Ardenne professzor kutatóintézetével (NDK) és a drezdai Hochvakuum céggel. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) felismerve e terület jelentőségét, általános elnökhelyettese Sebestyén János révén, jelentős anyagi támogatást nyújtott ezekhez az innovációkhoz.

A REMIX az 1970-es évek kezdetén Tiszakécskén alapított gyáregységébe telepítette a budapesti potenciométer gyártását, helyet teremtve a felfutó integrált áramköri gyártás számára. Az 1970-es évek végén világszerte elkezdődött gépjármű-elektronizáció jelentőségét felismerve a REMIX gépkocsiban alkalmazható elektronikus gyújtó modulok fejlesztését és gyártását kezdte el a heilbronni (NSzK) Telefunkennel együttműködve. Az elektronika, a hagyományos és gyenge megbízhatóságú, közel 100 éves mechanikus, úgynevezett megszakító kalapácsos gyújtót váltotta ki az autókban az 1980-as évek második felére. A folyamat európai zászlóvivője a német Volkswagen (NSzK, Wolfsburg) autógyár volt. A Telefunkennel 1989–ben megalapított közös vállalat a REMITEL a szovjet LADA programot kívánta kiszolgálni integrált áramkörös vastagréteg gyújtómodulokkal import gépkocsik ellenében.

A REMIX a rendszerváltás előtti - 1980-as években mintegy 3000 embert foglalkoztatott, évi közel 400 millió darab elektronikai alkatrészt gyártott, mintegy 1,5 milliárd (akkori) forint értékben, kizárólag hazai felhasználásra. Ezzel a teljesítményével a hazai készülékipar igényeinek mintegy 90%-át tudta kielégíteni.

A REMIX Rádiótechnikai Vállalatot az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) 1992-ben privatizálta. A vevő a Telefunken, új nevén TEMIC lett. A privatizációt követően új modern zöldmezős kőbányai telephely létesült; a cég a TEMIC HUNGARY Kft. nevet vette fel. Ez a vállalat, 10 év alatt, az ezredfordulóra 1000 fő dolgozóval - köztük számos volt remix-essel - közel 24 milliárd forint éves árbevételt ért el autóelektronikai exportjával. A céget felfuttató igazgató magyar szakember – Zentai Gábor – volt.

2011. novemberében a Temic Hungary Kft. és a veszprémi Continental Teves Magyarország Kft. összeolvadt; az egyesített cég új neve Continental Automotive Hungary Kft. lett.

Forrás: Wikipédia

REMIX kártyanaptárak


SUGÁR Üzletközpont
2024-07-06

A SUGÁR Üzletközpont Budapest egyik legendás bevásárlóközpontja, mely az Örs vezér tere zuglói oldalán található. 1980. november 7-én nyílt meg. Ez Magyarország első olyan bevásárlóközpontja, ahol – a korszak nagyáruházainak szokásos belső kialakításától eltérően – az üzletek és szolgáltatóegységek egy központi fedett tér köré szerveződtek. Az akkoriban újszerűnek számító elrendezés jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a SUGÁR ma, a modern plázák korszakában is versenyképes tud maradni.

Története

A kezdetektől az átadásig

A terület története a szocialista városfejlesztés hatvanas évekbeli időszakára nyúlik vissza. Ekkor döntöttek arról, hogy az ötvenes években épült Kerepesi úti lakótelep folytatásaként modernebb, nagypaneles lakóövezet létesüljön a Nagy Lajos király útja túloldalán, Füredi úti lakótelep néven, amelynek komplett városrészközpont-funkciót szántak. Az ötvenes években még csak a Stadionig tervezett 2-es metrót is úgy tervezték újra, hogy az Örs vezér téren legyen a végállomása (a HÉV-et viszont megrövidítették, hogy ne járjon párhuzamosan a metróval).

A telek beépítésére pályázatot írtak ki, amelyet a BUVÁTI (Budapesti Városépítési Tervező Iroda) építészkollektívája: Iványi László, Kovács Balázs és Zádori Attila nyert meg. A SUGÁR sokáig épült: a hatalmas munkagödröt 1975-ben kezdték kiásni, az alapozás talajmechanikai okok miatt a tervezettnél hosszabb ideig tartott, de 1980 őszére végül elkészült az épület, s az átadásra november 7-én került sor. Közben az eredeti terveket többször módosították, és a kivitelezés magában foglalta az akkor már széles körben használt házgyári elemek alkalmazását is.

A fénykor

A SUGÁR a maga idején valóságos luxusnak számított. Egyetlen „riválisa” akkoriban még csak a Skála-Coop áruházai voltak. Az új áruházat 1981. április 23-án Kádár János pártfőtitkár is megtekintette, hivatalos látogatás keretében.

A belső terek meghatározó színét, a sötétbarnát és a padlizsánlilát jól kiegészítette a sötétsárga pietra-burkolat. A hazai közönség itt láthatott először olyan térrácsos, kupolasoros felülvilágítót, amelyen át természetes fény tódult be a központi, tágas közlekedőtérbe (a kerengőbe, ahogy akkor nevezték) és az emeleti passzázsra. A földszint és az emelet között a csempeburkolatos lépcsőkön kívül mozgólépcsőn is lehetett közlekedni. A földszinten iparművész tervezte szökőkút, japánkert és emelt növényágyások körül narancsszínű ülőkéken pihenhettek a vásárlók, nézelődők. A klimatizálást légkondicionálók biztosították.

Az áruház megnyitásakor szinte minden akkori nagyobb hálózat képviseltette magát: volt benne Javszer, Röltex, Patyolat, Ezermester Úttörő- és Barkácsbolt, kétszintes Keravill és Vasedény, Szivárvány, Aranypók, Ofotért, Sportszer- és Játék-, Háztartási- és Illatszerbolt, Óra-Ékszer, IBUSZ és posta (ezek részben ma is bérlők az üzletközpontban), továbbá szépségszalon, fodrászat, könyvesbolt, cipőjavító, az emeleten presszó, drinkbár, snack-bár, söröző, szendvicsbüfé, látványkonyha, cukrászat és még sok más üzlet. A legtöbb vásárlót azonban a földszinten lévő, luxuskialakítású Csemege szupermarket vonzotta, amely hosszú évekig az ország legnagyobb alapterületű, legjobban ellátott élelmiszer-áruháza volt, hatalmas áruválasztékkal.

A Keravillnál zsilipes berakodást alakítottak ki: a szállítók egy előtérbe tudtak lepakolni, ahonnan az árut később lehetett az eladótérbe átszállítani, így nem volt szükség állandó jelenlétre, a bolti dolgozók és a szállítók tevékenysége egymástól függetlenül, zavartalanul folyhatott. A tv-osztályon képmagnót állítottak be, hogy a televízió-készülékeken adásszüneti napokon is mehessen műsor. A hanglemezosztályon megjelentek az első olyan pénztárgépek, amelyek „áruforgalom-gyűjtésre”, azaz a tételenkénti fogyás lekövetésére is képesek voltak.

Bevezették az előjegyzéses rendelést, Budapesten belül pedig a házhoz szállítást.

Az áruház mögött nagy alapterületű, ingyenes felszíni parkoló várta az autón érkezőket. A gyerekkocsival, tolószékkel érkezők számára rámpát alakítottak ki, amelyen akadálymentesen meg lehetett közelíteni a felső szintet. A Kerepesi út és a HÉV-vágányok felett gyalogoshíd létesült, hogy a kőbányai oldalon lévő lakótelep, BKV-végállomások és bódésorok felől az Örs vezér téri aluljáró megkerülésével is elérhető legyen a SUGÁR.

Az üzletközpont körüli tágas fórumon rendszeresen voltak ünnepi vásárok, kézműves és népművészeti árusítások, könyvnapi rendezvények, bemutatók, amelyek rengeteg érdeklődőt vonzottak. Időnként szabadtéri színpadot is felállítottak, ahol ismert művészek az áruházat népszerűsítették. A beltéri „SUGÁR ALBUM” rendezvényeken neves színészek, írók vettek részt.

A nyitvatartás ugyancsak újdonságnak számított: az akkor megszokott este 6 óra helyett a SUGÁR üzletei, szolgáltatóegységei hétköznap este 8-kor zártak, de a szupermarketben 9-ig lehetett vásárolni, majd – a hétvégi nyitvatartás bevezetését követően – szombat-vasárnap is, délután 5-ig.

A SUGÁR Áruház reklámarca Liener Márta volt, reklámszlogenje pedig a „CSAK EGY UGRÁS A SUGÁR”, ami arra utalt, hogy a főváros egyik legfrekventáltabb tömegközlekedési csomópontjában lévő üzletközpont bárhonnan, még a Pest környéki agglomerációból is könnyen és gyorsan elérhető.

1990 után

A rendszerváltás után a SUGÁR sokáig változatlan maradt. „Retró” hangulata már 1990-ben érződött, a szomszédságában átadott IKEA hatására, de különösen szembeszökővé akkor vált, amikor 2002-ben, az Örs vezér tér túloldalán megnyílt a nagy konkurencia, az Árkád üzletközpont, amely alaposan feladta a leckét a SUGÁR számára. 2003-tól az áruház már a Fotex csoport része, amely a kihívásra válaszul 2004 és 2007 között kívül-belül felújította az üzletközpontot. Az épület homlokzata korszerűbb borítást kapott, és jelentősen megújultak a belső terek, a padlóburkolatok, álmennyezetek, üzletportálok. Az eredeti térrácsos felülvilágító helyére új, dongaboltozatos szerkezet került, amely motorosan nyitható ablakaival a központi térnek immár nemcsak a bevilágítását, hanem a szellőztetését is biztosítja. Megtörtént a régóta esedékes teljes körű gépészeti felújítás. Újabb mozgólépcsőket és nagy kapacitású liftet is üzembe helyeztek a teljesen átformált II. szint eléréséhez: az emeleten többtermes mozi és kiállítóterem létesült, az egykori irodahelyiségek helyén üzletek és éttermek nyíltak, így nemcsak a szintek számát sikerült eggyel megnövelni, hanem a funkcionalitás is bővült. Több lett a mozgáskorlátozottak közlekedését segítő rámpa. A korábban raktárnak használt pinceszintet teremgarázzsá alakították át. Mindezekkel az üzletközpont területe 35 ezer négyzetméter fölé nőtt. A Kerepesi út és a HÉV-vágányok fölötti gyalogoshíd, amely eredetileg a Gyakorló utcai lakótelephez épült, az Árkád átadása óta a két konkurens üzletközpontot kapcsolja össze, így azok egymást erősítő hatása is érvényesülhet. 2003–2004-ben, amikor az IKEA-t bővítették, parkosításra került a SUGÁR és a bútoráruház közötti, korábban parkolónak használt területet.

Forrás: Wikipédia

Sugár kártyanaptárak


Gelka
2024-07-03

A Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat, közismert nevén Gelka magyar állami vállalat volt 1960-1993 között.

A Gelkát a Kádár-korszakban a Kohó- és Gépipari Minisztérium a kormány Gazdasági Bizottságának 1960-ban hozott határozata alapján létesítette. Feladatául szabták, hogy országos vállalatként végezze el a tartós közszükségleti elektromos cikkek garanciális, illetve garancián túli javítását a jogelőd Ravel (Rádió Vételtechnikai Vállalat) és a szétszórtan működő gyári márkaszervizek helyett. Megalapítása után a Gelka gyorsan növekedett, a hatvanas-hetvenes évekre a feladatkörébe tartozó javító szolgáltatások több mint négyötödét látta el. A nyolcvanas évek elején 8 ezer főt foglalkoztatott, 350 telephellyel működött, szakszervizei behálózták az országot. Európában egyedülálló módon központi számon (333-333) elérhető diszpécserközpontot üzemeltetett.

1983-ban a Gelka-szervizek nagyobb része 80 tanácsi felügyelet alatt álló kisvállalattá alakult, kisebb részük a Gelka keretén belül működött tovább. 1987-re a dolgozók száma 2500 főre, szervizeinek száma 50-re csökkent. Ekkorra profiljának nagyobb részét már az alkatrész-kereskedelem töltötte ki, csak mintegy negyedrész volt a szolgáltatás aránya.

A rendszerváltás után részvénytársasággá próbálták alakítani, hogy később privatizálták, de ez nem volt sikeres. Adósságállománya 1992-ben már meghaladta a cég vagyonát, így 1993 közepén az Állami Vagyonügynökség a vállalat felszámolásáról határozott. Az egyes szervizegységeket az ott dolgozókból alakult társaságok vették meg a névhasználati joggal együtt, többségük azóta is az eredeti tevékenységi körrel működik, elnevezésében valamilyen formában megőrizve a Gelka nevet.

Forrás: Wikipédia

Gelka kártyanaptárak


Vadász Éva
2024-07-01

Vadász Éva (1955. május 1. –) magyar manöken, modell, fotómodell.

Élete

1974-ben érettségizett. A Magyar Hirdetőnél dolgozott, ott látta meg az OKISZ-labor propagandistája, és elhívta bemutatni. Bakfis manökenként kezdett el ruhákat bemutatni. Alkata miatt még huszonéves korában is terveztek rá bakfisruhákat, fotomodellként azonban saját ruháiban lehetett látni.

Eredetileg színésznő szeretett volna lenni. Két évig színháznál is dolgozott, figyelte a háttértitkokat. Statisztaként filmekben is szerepelt. Az 1970-es, 1980-as évek ismert manökenje lett. Számos címlap, kártyanaptár modellje volt.

Az Ez a Divat szerkesztőség munkatársa és manökenjeként az olvasók 1977. évi szavazatai alapján 1978 januárjában kihirdetett eredménye szerint a Ki lesz az év manökenje verseny első három helyezettje közé került, és Komjáthy Ágnes, valamint Lajkovits Ági mellett a harmadik helyen végzett. Folyamatosan szerepelt a címlapokon, az Ez a Divat magazinban is megjelentek a fotói, de gyakran tűnt fel az Ország-Világ és a Nők Lapja címlapján is.

Falinaptárakon is szerepelt, például 1979-ben Tóth Józsefet azzal bízta meg a Videoton Holding Zrt., hogy a szokásos kártyanaptár helyett készítsen egy falra akasztható reklámhordozót, legyen rajta egy szép nő és egy kis pikantéria is. A falinaptárra Vadász Éva került, amely egyetlen olyan plakátja a fotóművésznek, ahol a reklámon semmilyen egyéb asszociáció nem volt, ami az adott termékre, a megbízó cégre, a Videotonra utalt volna.

1984-ben a Linda, 1977-ben a Hátország című tv-filmekben, illetve Az Elnökasszony című filmben kapott szerepet.

Több mint tíz évig volt népszerű manöken. Fotósai többek között Fenyő János, Turányi Győző, Lengyel Miklós, Rózsavölgyi Gyöngyi, Módos Gábor, Martin Gábor és Tóth József fotóművészek voltak.

Forrás: Wikipédia

Vadász Éva kártyanaptárak


Négercsók
2024-06-24

A Négercsók az Abonett Élelmiszergyártó és Kereskedelmi Kft. abonyi cég Magyarországon cukrászsütemények vonatkozásában bejegyzett védjegye. Ostyalapra helyezett tojáshab, csokoládéval borítva, mely Magyarországon hat darabos kiszerelésben volt kapható, átlátszó műanyag csomagolásban; vanília, citrom, kókusz, eper, banán és málna ízesítésben. A termék legrégebbi receptúrája dán eredetű a 19. század elejéről. A termék magyarországi gyártása is dán gépekkel kezdődött meg.

A terméket, amely a világ számos országában ismert édesség, számos különféle elnevezéssel forgalmazzák. Német nyelvterületen Negerkuss („négerpuszi”) néven volt ismert az édesség; ám politikai korrektség címén tett észrevételek hatására Schokokussra (csokicsók) nevezték át.

A magyarországi Négercsók

Magyarországon a Négercsókot 1980-ban kezdte el gyártani az abonyi Újvilág Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szövetkezet (ma Abonett Kft.). A termék bevezetésekor a négerhab nevet is felvetették, de végül a négercsóknál maradtak. Saját kivitelezésben indították el a termelést, 30 millió forintos beruházással. Dán gépeket telepítettek, és dán alapreceptúrát használtak, amit azonban a „magyar ízléshez” alakítottak át. Reklámra az üzem 200 000 forintot költött, ami 1986-ra egymillió forintra nőtt. Szórólapok mellett számos televíziós (többnyire félperces) reklám is készült a termék (valamint a népszerűsége nyomán kifejlesztett Negrolli) népszerűsítésére. A reklámok szerint a termék „45 napig, hűtés nélkül is eltartható”. Némelyik tévéreklámban a gyártósor és az előállítás mozzanatai is láthatóak.

Az első évben az üzem mintegy 47 milliós árbevételre tett szert, magából a Négercsókból 17,5 millió forint értékben fogyott. 1983-ban már 67 millió forint árbevételt generált a termék. 1984-ben napi 144 000 darab Négercsókot gyártottak, 1988-ban pedig napi 200 000 darabot.

1986-ban a Fóti Mgtsz. Ördögszem néven kezdett el a Négercsókra megszólalásig hasonló terméket gyártani, amely miatt az Újvilág bírósághoz fordult, és a bíróság a Fóti Mgtsz.-t eltiltotta a hasonmás forgalmazásától.

Az 1990-es években – a nyugati édességipari konkurencia megjelenése után – a Négercsók iránti kereslet drasztikusan lecsökkent, így 1999-ben már csak hetente 2000 kartonnal gyártottak belőle.

2010 júliusában pályázat útján elnyert 80 millió forintos beruházással megújították a Négercsók termelését.

Az Abonett kft. a termék gyártását 2016-ban befejezte.

Forrás: Wikipédia

Új VIlág MGTSZ kártyanaptárak


Sütő Enikő
2024-06-21

Sütő Enikő (Budapest, 1958. július 27.) magyar modell, manöken. A hazai szépségipar egyik első felfedezettje és későbbi sztárja, ma a szakmai utánpótlásképzés és tehetséggondozás egyik vezető alakja. Személyes hitvallása: "Ahogy magunkkal bánunk, úgy bánik velünk a Világ."

Élete

Általános iskolai tanulmányait a budapesti Hámán Kató Általános Iskolában végezte, tanulmányait Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, jogász lett.

A Fabulon márka arcaként vált ismertté, fotója egy félakt volt, amelyet Fenyő János készített 1974-ben, a meztelen hátú, szűk farmeres Fabulon naptejet reklámozó plakátja az egész országot bejárta.

1978-ban elvégezte az Állami Artistaképző manöken-tanfolyamát, ahol manöken-fotómodell oklevelet szerzett, majd 1979-ben az olvasók szavazatai alapján az év manökenje lett. Számos újságban láthattuk, például Ez a Divat, fotóit. Divatbemutatókon éppúgy részt vett, külföldön is.

A Modell trió nevű formáció egyik tagja volt Liener Márta és Halász Ilona mellett.

Az amerikai Lauren Elle kozmetikai cég társtulajdonosa és jogásza volt.

1989-ben indította a modelliskoláját amely immár 30 éve működik eredményesen.

Sütő Enikő volt az 1991-es szépségkirálynő-választás zsűrielnöke, majd 1997-ben hat év után „újrakoronázta” Bálint Antóniát, az 1991. évi Miss Hungary szépségverseny győztesét a MÚOSZ székházban tartott sajtótájékoztatón. Személyével több mint 20 éve képviseli és hirdeti az egészséges, holisztikus életmód fontosságát. Ennek elismeréseként 2006-ban a Magyar Orvosi Wellness és Prezentációs Társaságtól egészségügyi médiadíjat kapott, az egészség nagykövete lett.

Fotósai voltak

Többek közt: Fenyő János, Tóth József, Tulok András, Novotta Ferenc, Módos Gábor és Rózsavölgyi Gyöngyi fotóművészek

Társadalmi szerepvállalásai

2008 óta Bátor Tábor, valamint a mellrák elleni küzdelem nagykövete volt.

Tagja az Egészség Hídja Összefogás Egyesületnek. 2005 szeptemberében Ungár Anikó, Szulák Andrea, Oroszlán Szonja és Körtvélyes Éva társaságában támogatta az Egészség Hídja nevű mellrák elleni akciót, majd 2007 tavaszán az egyesület nőnap alkalmából megjelentetett egyedi DVD-jének bemutatóján is megjelent, melyben az egészséges testmozgásra hívja fel a figyelmet.

Évekig a Mozdulj! Közhasznú Egyesület Integrált divatbemutatóinak rendezője volt.

3 évig vezette a Honnan tudjam? című jogi közszolgálati műsort.

A Kifutó című rádióműsor szerkesztő – műsorvezetője volt, dolgozott műsorvezetőként a Rádió Cafe-nál.

A TV2-n Boldogság Minisztérium néven saját műsort készített.

A FEM3 csatornán pedig Ép lélekben ép test címen futott a rovata.

A Nagy Duett Roadshow divatbemutatójának a rendezője volt, illetve a Sztárban Sztár 2019-es évadának a mentora.

2008. október 27-én csatlakozott a Celeb vagyok, ments ki innen! című magyar reality show csapatához, és ennek keretében Argentínában töltött több hetet, azonban utolsó helyen végzett a második széria szereplői közül.

A 2008-as év végén pedig a Vacsoracsata című műsorban főzött.

További filmes szerepei:

1984 és 1989 között a Linda című magyar sorozat több epizódjában feltűnt Baksa Ágiként.

1989-ben a Modell trió nevű formáció egyik tagja volt.

1999-ben szerepet kapott Balogh Zsolt Ez volt a divat, ez lett a divat című filmjében.

Forrás: Wikipédia

Sütő Enikő kártyanaptárak


Dutra
2024-06-20

A Dutra traktorok gyártója a Vörös Csillag Traktorgyár budapesti székhelyű állami vállalat volt, amely a kispesti Hofherr és Schrantz Gépgyár államosításával jött létre.

Története

1948-ban Hofherr Schrantz Traktorgyár N.V. K.F. néven nemzeti vállalattá alakították a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. kispesti gyárát. Az állami vállalat élére a később iparügyi miniszterré kinevezett Zsofinyecz Mihály került, aki 1948 és 1949 között a gyár munkásigazgatója, majd vezérigazgatója. A vállalat elnevezése előbb Hofherr Schrantz Traktorgyárra, majd 1951. november 21-től Vörös Csillag Traktorgyárra változott. A gyárban a második világháborús károk felszámolása után 1950-ben indult újra a termelés. A Dutra traktorok a gyár keresett exportcikkei voltak.

A Rába leányvállalataként

A Vörös Csillag Traktorgyárat 1973. június 30-i hatállyal a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárhoz csatolták. A traktorgyártást 1975-től a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vette át. 2001-ig itt készült a Dutra utáni másik legendás hazai traktortípus: a Rába-Steiger és a Rába 320. Ezután előbb leányvállalatként, majd pedig 1992-től a RÁBA Magyar Vagon és Gépgyár Rt. budapesti fióktelepeként működött. 2006. szeptember 12-én felszámolási eljárás kezdődött a cég ellen, amely 2010-ben zárult le.

Nevezetes konstruktőrei és gyártmányai

1946-1951 között Korbuly János a gyár főmérnöke, később tanácsadója. A Dutra D4K traktor kifejlesztéséért 1963-ban (Rhorer Emil főkonstruktőrrel közösen) Kossuth-díjat kapott. 1956-tól a gyár műszaki fejlesztésében meghatározó szerepet töltött be.

Rhorer Emil főkonstruktőr az itt végzett munkájáért és a D4K traktor kifejlesztéséért 1963-ban Kossuth-díjat kapott.

A Vörös Csillag Traktorgyár mint állami vállalat első modelljeinek egyike a Dutra DR–50 dömper lett, amelyet a Járműfejlesztési Intézetben (JÁFI) fejlesztettek ki az 1950-es évek elején. A cél egy könnyen, olcsón és tömegesen gyártható, egyszerű, igénytelen teherszállító jármű kialakítása volt, amely a világháború utáni újjáépítés igényeit ki tudta elégíteni. A gyár 1955-ben kezdte el a sorozatgyártást, amely 1966-ig folyt. A traktorokat külföldön a MOGÜRT külkereskedelmi vállalat forgalmazta.

Dutra DT–413 a szovjet DT–54 lánctalpas traktor módosított változata volt, amely az 1950-es évek elejétől készült.

A Dutra név eredete

Az angol dumper és a magyar traktor összevonásából született.

Forrás: Wikipédia

Dutra kártyanaptárak


Pintér Mária
2024-06-19

Pintér Mária (ismert neve: Pintyő (1955. január 30.-2024. március 2.) modell, manöken. A Traubisoda reklámarca volt, több éven keresztül.

Élete

Iparitanuló-iskolába járt, de tanulmányait folytatta, és érettségizett. Varrással foglalkozott. A Kézműipari Vállalat dolgozója lett, ott modellező volt. Tanulmányai mellett elvégezte az Állami Artistaképző Intézet fotómodell és manöken tanfolyamát.

Ezt követően folyamatosan kapott felkéréseket fotózásokra, divatbemutatókra, reklámfilmekre, a 70-es évek ismert manökenje lett.

Munkája mellett fotózni járt, divatbemutatókra pedig külföldön is. Fotói különböző heti- és napilapokban jelentek meg, címlapjait láthattuk rendszeresen az Ez a Divat, Ország Világ újságokban.

1978-ban, az év fotómodellje Pintér Mária volt.

A Traubisoda reklámarca volt, több évtizeden keresztül, például Tóth József Füles plakátján is szerepelt. A természet ajándéka szlogennel jelentek meg fotói kártyanaptárakon, újságokban is. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum őrzi ikonikus Traubisoda plakátját. A Traubisoda reklámfilmet Sas István rendezte és Rusznák Iván volt a zeneszerzője, a mai napig fennmaradt.

Szerepelt több reklámfilmben. A Hátország című, Karinthy Frigyes novellájából Csányi Miklós rendezte játékfilmben pedig Biczó Évát alakította.

Az akkori férjével, Varga Lajos manökennel több fotón szerepeltek.

Fotósai voltak: Többek közt Tóth József Füles, Rózsavölgyi Gyöngyi, Lengyel Miklós, Martin Gábor, Módos Gábor, Bara István és Tulok András fotóművészek.

Forrás: Wikipédia

Pintér Mária kártyanaptárak


MHSZ
2024-06-18

A Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) sport- és szabadidő-tevékenységeket szervező országos félkatonai szervezet volt 1948 és 1990 között. Története során politikai okokból többször átalakult.

Az MHSZ története

Előzményei

1948. február 29-én alakult meg a Magyar Szabadságharcos Szövetség (MSZHSZ), melynek üzemi, városi és községi szervezetei a Magyar Kommunista Párt irányításával „eredményes politikai felvilágosító munkát végeztek, mozgalmi életet éltek”. Így rövid idő alatt jelentős tömegszervezetté vált.

Az újjáépítés után céllövő, motoros, kerékpáros, sí, lovas és ejtőernyős szakosztályokat, kultúrcsoportokat működtetett.

1948. február 14-én alakult meg az Országos Magyar Repülő Egyesület (OMRE), melynek helyébe 1951 januárjában a Magyar Repülő Szövetség lépett.

1949 januárjától kezdte meg működését a szövetségen belül az első rádió adó-vevő. 1955-ben a Magyar Dolgozók Pártja létrehozta a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetséget (MÖHOSZ).

1956. október 30-án a MÖHOSZ szétszakadt: A "Magyar Nemzeti Repülő Szövetség"-re és a "Szabadságharcos Szövetség"-re. 1956 novemberében kormánybiztosokat neveztek ki a két szövetséghez, akik kezdeményezték „az ellenforradalmár-gyanús” tagok kizárását.

Az 1956-os forradalom után

1957 júniusában létrehozták a Magyar Honvédelmi Sport Szövetséget (MHS).

Az MSZMP Politikai Bizottságának javaslatára a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1967. augusztus 8-án létrehozta a Magyar Honvédelmi Szövetséget (MHSZ). „Irányító szerveit országos, budapesti, megyei, járási, városi, kerületi és üzemi szinten kell létrehozni. Az Országos Központban főtitkárt, a többi szinten titkárt kell kinevezni, akik személyileg felelősek a munkáért, a nagy értékű technikai eszközökért.”

Utódja

A kormány 2017. január 1-jén hozta létre a Honvédelmi Sportszövetséget.

Szakosztályok, sportágak:

- Gépjárművezető-képzés, gépjárműbarát szakkörök

- Lövész szakosztály

- Modellező szakosztály

- Rádiós szakosztály

- Könnyűbúvár szakosztály

- Repülő-ejtőernyős szakosztály

- Összetett Honvédelmi Verseny

- Honvédelmi Kupa Lövészverseny

- Tartalékosok Honvédelmi Versenye

- Tartalékosok Lövészversenye

- „Vezess kiválóan” autó- és motorkerékpár verseny

Főtitkárok

Uszta Gyula vezérőrnagy, az MHS elnöke, majd az MHSZ főtitkára 1962-1969-ig

Kiss Lajos vezérőrnagy 1969-1986-ig

Kéri György vezérőrnagy, 1986-1990

Forrás: Wikipédia

MHSZ kártyanaptárak


Skála
2024-06-17

A Skála-Coop (köznapi nevén Skála) eredetileg szövetkezeti tulajdonban álló közös vállalat volt, a magyar kiskereskedelem jelentős, legendás szereplője. Az első áruházát, a Skála Budapest Nagyáruházat 1976. április 3-án nyitották meg, a második üzlet, a Fehérvár Áruház megnyitására két évvel később, 1978. április 1-én került sor. Ettől kezdve pedig sorra épültek az áruházak országszerte. A Skála-Coop első igazgatója Demján Sándor volt, aki merőben új, egyedi kereskedelmi filozófia alapján vágott bele a szövetkezet profiljának kialakításába. E döntésével nem kis kockázatot vállalt, hiszen fel kellett adnia a Gorsium ÁFÉSZ vezetőségi helyét az új vállalkozásért.

A Skála évtizedeken át egyet jelentett a széles választékkal és a jó minőséggel. Mint jelenség az egész magyar kiskereskedelem irányát meghatározta. Fénykorában szinte minden nagyobb városban jelen volt. Képi reklámfigurája, a Skála Kópé, amelynek a névadója Jarolics Béla a Skála marketingese volt. A vidám reklámfigura nemzedékek kedvencévé vált, reklámszlogenjei széles körben voltak ismertek. („Én vagyok a Skála Kópé, szívem a vásárlóké!”) Skála Kópé „Bemegyek, kijövök / De milyen jól kijövök / Ha bemegyek” szövegű reklámdala, az első hazai animációs reklámfilmhez fűződik, amely a XI. Magyar Reklámfilm Fesztiválon 1981-ben, a második helyet szerezte meg. A reklámot rendezte Sas István, zenéjét írta Rusznák Iván.

Története

Az alapítástól a rendszerváltásig

A Skála-Coop Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat 1979-ben alakult az ÁFÉSZ-ek közös tulajdonában levő Skála Nagyáruház és a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalat egyesülésével. A nyolcvanas években valóságos Skála-birodalom jött létre, a vállalat sok nagy- és kiskereskedelmi szervezetet olvasztott magába, a játékgépek üzemeltetésétől a televízió-gyártásig szinte mindennel foglalkozott. A vállalat a rendszerváltás előtt nem sokkal, 1988-ban 2 268 310 E Ft alaptőkével átalakult részvénytársasággá, és tevékenységét Skála-Coop Kereskedelmi és Ipari Rt. (rövid nevén:Skála-Coop Rt.) néven folytatta. Az Rt. részvényét 1991 januárjában vezették be a Budapesti Értéktőzsde B-kategóriájában.

Magánosítás

A rendszerváltást követően, 1991-ben a német Tengelmann-csoport szerezte meg a vállalat többségi tulajdonát. A kilencvenes években a Skála-Coop igyekezett megszabadulni a kiskereskedelemmel össze nem egyeztethető üzletágától.

Ugyanakkor az ÁFÉSZ-ektől sorra vásárolták meg a fehérvári, a győri, a dunaújvárosi és a gyöngyösi áruházakat, majd 1994-ben harminc évre bérbe vették a pécsi Konzum áruházat. Az áruházak élelmiszeregységeit bérbe adták a szintén a Tengelmann-csoporthoz tartozó Kaiser’s élelmiszerláncnak. A Skála-Coophoz tartozó S-Modell hálózat a Marks & Spencer-rel alakított ki kapcsolatot. Az S-Modell reklámarca Takács Éva modell volt.

1995 elejétől érdeklődést mutatott a Centrum Áruházak Rt. megvásárlása iránt. A Tengelmann 1997-ben többségi tulajdont szerzett a Centrum Rt-ben. 2001-ben a Capital Rt. megvette a Tengelmann csoporttól a Skála-Coop Rt-t, mely az áruházak mellett irodaházat, telkeket, és raktárakat is birtokolt. Egy évvel később a vezetés új arculat bevezetése mellett döntött, s megalakult a Skála Divatház.

A gyengébb műszaki állapotú és kisebb alapterületű áruházakat eladták, néhányat bérbe adtak, ennek ellenére nem vált be az új üzletpolitika. A Skála Budapest Nagyáruház, a Skála Metró, a Luxus és a Campona kivételével 2005-ben három lépcsőben eladták, illetve bérbe adták a még megmaradt áruházakat.

Napjainkban

Miután a Skála-Coop felhagyott a kereskedelmi tevékenységgel, ingatlan-hasznosító céggé alakult, az áruházak bérbeadásával illetve eladásával foglalkozik jelenleg is. Az áruházak működtetése új tulajdonosokhoz került, 2005-ben a Skála Metrót és a budai Skálát kivéve 18 Skála, illetve volt Centrum áruház működtetését vették át. A budai Skálát 2009-ben lebontották, a Skála Metrót egy ideig egy győri cég működtette, de 2009 áprilisa óta ismét a Skála áruházak láncához tartozik ez az áruház is.

Forrás: Wikipédia

Skála kártyanaptárak


MÉH
2024-06-16

A MÉH (Melléktermék- és Hulladékhasznosító Vállalat) kifejezés a második világháború után, 1950-ben létrejött magyar állami vállalatcsoport regionális tagjainak közös neve volt. Ezek a vállalatok hulladékátvevő telepeket működtettek, ezek voltak az úgynevezett MÉH-telepek, de köznevesülés révén a hulladékátvevő telepeket manapság is MÉH-telepnek vagy MÉH-nek nevezik.

Története

Eredetileg a Tollkereskedelmi Vállalat melléktermék- és hulladékgyűjtő főosztályaként működött 1950-ig, ebben az évben hozták létre a hulladékgyűjtéssel foglalkozó önálló MÉH-et. 1966-tól tíz tagvállalattal működött a MÉH Nyersanyag-hasznosító Tröszt, valójában tehát nem egy, hanem több MÉH vállalat is létezett. Az ország különböző nagyobb régióihoz igazítva hozták létre ezeket a tagvállalatokat (pl. Közép-Magyarországi MÉH Vállalat, Budapesti Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat).

A nyolcvanas évek közepére hatra csökkent a tagvállalatok száma, melyek közel 200 telephelyén 6000 ember dolgozott. A rendszerváltás idején kezdtek foglalkozni a privatizáció gondolatával az állami vagyon fölött akkoriban rendelkező Állami Vagyonügynökségen (ÁVÜ).

1993-ig nem történt meg a MÉH privatizációja, ám már megjelentek a magán-hulladékgyűjtők, így a MÉH részesedése a hulladékpiac 40 százalékára zsugorodott és gazdálkodása veszteségessé vált. Végül 1993-ban privatizálták a vállalatcsoportot, melynek egyes cégei különböző vállalkozások kezébe kerültek. A vállalat privatizálását követően számos hulladékátvevő hely megszűnt.

Feladata

A MÉH évtizedeken keresztül foglalkozott a papír-, a fém- és egyéb hulladékok begyűjtésével. Igen alacsony felvásárlási árakat kínált, ezért különféle agitációs fogásokkal kellett az emberek begyűjtési készségét serkenteni. Az 1950-es évek egyik jellegzetes versikéje volt:

„Gyűjtsd a vasat és a fémet,

ezzel is a békét véded!”

Az 1960-as és 1970-es években az általános iskolák évente papírgyűjtő versenyt rendeztek, ahol az iskolai osztályok vetélkedtek. Ezt a hagyományt napjainkban is sok iskola ápolja.

Forrás: Wikipédia

MÉH kártyanaptárak


Kamara Varieté
2024-06-15

A Játékszín - korábban Kamara Varieté - a budapesti színházak egyike, amely a VI. kerületben a Teréz körúton található. 1978-as alapításakor Magyarország első befogadó színháza volt, ami később produkciós színházi tevékenységet is folytatott. A saját társulattal nem rendelkező, de saját produkciókat létrehozó teátrum 2012 óta magánszínházként működik. Játszóhelyisége nyitása, 1899 óta mindig színháznak adott helyet.

Története

Előzmények

Az 1898-ban – az 1925 előtti Gyár utca, utána – a Jókai utca 21. szám alatt épült ötszintes társasház földszintjén jó lehetőség kínálkozott színházterem kialakítására. A hosszúkás kabaréhelyiséget eredetileg garázsnak vagy kocsiszínnek szánták. 1907-től kezdve kabaré működött benne. 1912. október 30-án itt nyílt meg a Ferenczy Károly által irányított Ferenczy Kabaré is, de három hónap után, 1913-ban, a csökkenő bevételek miatt ez megszűnt. A terem két tulajdonosa novemberben Paulini Bélának engedélyezte újabb színház nyitását, amely Pesti Kabaré néven szintén csupán két hónapig működött.

1916-ban a városligeti Kis Színkör igazgatója, Sziklay Kornél vette át a helyiséget, mint Érdekes Kabaré, amely 1917-ig működött. Ekkor került a főbejárat a Teréz körútra (akkor még 46. szám alatt), amivel nagyobb nyilvánosságot biztosított. Utána új tulajdonosa lett a teremnek, Dobos István, aki Bella Andort bízta meg a színház üzemeltetésével, ami szeptemberben Intim Kabaré néven nyitott meg. Később Leopold Gyula igazgatása mellett Erdősi Dezső dramaturggal működött. Ez volt itt az első, hosszabb ideig fennmaradni képes színház, ami 1917 decemberétől 1923 márciusáig szórakoztatta nézőit. A folytonosság és a színvonalas műsor a kabarét ismertté és népszerűvé tette.

1923-ban a Terézkörúti Színpad nyitott meg a helyiségben. Ügyvezető igazgatója Roboz Aladár, a művészeti igazgató Nagy Endre, az igazgató Salamon Béla lett. Megnyitás előtt átalakították és modernizálták a színháztermet, kivitelezője Székely Dezső építőmester volt Dévényi Frigyes tervei alapján. A teljes befogadóképesség ekkor 364 fő volt. Ebben a korszakban jelent meg először Vadnai László felejthetetlen párosa, a Hacsek és Sajó, akiket Komlós Vilmos és Herczeg Jenő alakítottak. A kabaré 1938-ig működött.

1939-ben Sallay György vezetésével megalakult a Kamara Varieté, amely 1951-ig működött. 1950 elején került sor a „népszórakoztató üzemek", így a varieté államosítására is. 1951-ben kivált a kabarérészleg, ami a Révay utcában Vidám Színpad néven kezdte meg tevékenységét.

1951–1954 között Artista Varieté néven új intézménnyel működött a színház. Műsora majdnem cirkuszi jellegű, olyan varieté volt, amely főleg artista számokat adott. Ezen kívül bohóctréfák, énekes magánszánok, táncok, politikai strófák és minden elődsban egy-egy rövid bohózat is színesítette a két hetenként változó műsort, míg szöveges része igyekezett szorosan kapcsolódni a politikai aktualitásokhoz. Az Artista Varieté mágnesként vonzotta a fiatal és kevéssé ismert humoristákat, akik az előző korszakban nemigen tudtak „labdába rúgni”. Játszottak kabarét is, de a műsorok gerincét az artistaszámok alkották. 1952-ben áttértek a nonstop műsorokra. 1954-től ismét Kamara Varieté néven működött a színház, egészen 1977-ig. Ekkortól az épp megalakított Országos Cirkusz és Varieté Vállalat kötelékébe tartozott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 540.109/1/1954. számú határozata alapján a Vidéki Népszórakoztató Vállalattal, a Fővárosi Nagycirkusszal, és a Nagy Varietével, a Magyar Cirkusz és Varieté jogutódjaként. A programját továbbra is artista és kabaré jellegű programok alkották. Egy-egy élvonalbeli színművész – Bilicsi Tivadar, Gobbi Hilda, Kabos László, Rátonyi Róbert, Rózsahegyi Kálmán, Salamon Béla, Tolnay Klári – vendégszereplésével megerősített, kabarétréfákkal, ének-, zene-, tánc- és artistaszámokkal „elegyített” műsorok váltották egymást a színpadon. 1959-ben jelentősen növelték a színpad méretét és elkészült egy új előcsarnok is.

1977-ben a Kulturális Minisztérium határozata alapján megszűnt a Kamara Varieté. Az ekkor a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat művészeti igazgatójának kinevezett Gálfi János 1978 januárjában még próbálkozott egy gyermek varieté létrehozásával, de márciusban már Bicskei Gábort nevezték ki, hogy megszervezze és továbbvigye egy akkor rendhagyó, új, befogadó színházat. Az épületben októberig belső átalakítások folytak, ami nézőtere 375 néző befogadására volt alkalmas.

Játékszín

Kőszínház

1978. október 4-én nyílt meg a Játékszín, Kozák András és a Kaláka együttes Hamletjével, Kőváry Katalin átdolgozásában.

Befogadószínházként működött Magyarországon elsőként, de később változott a színház jellege és már létrehoztak saját előadásokat is. Pályázati rendszerrel, adott művészi cél érdekében létrejött szabad társulatoknak adott otthont a színház a maga felszereltségével és állandó személyzetével. 1983. január 1-i hatállyal került a Művelődési Minisztériumtól a Fővárosi Tanács felügyelete alá azzal a feltétellel, hogy 1985. december 31-ig (a VI. ötéves tervidőszak végéig) a Központi Kulturális Alapból változatlan kapja meg támogatását, profilja ez után változott. 1992-től újra a tárcaszínházak közé tartozott, azaz nem a fővároshoz, hanem a Művelődési Minisztériumhoz. Tavasszal Berényi Gábor bejelentette nyugdíjba vonulási szándékát. Ekkor a főváros is szívesen megszerezte volna, a minisztérium is, változtatva a státusán, valamilyen formában a Nemzeti Színházhoz rendelte volna, ahogy, bejelentette igényét rá a Budapesti Kamaraszínház is. Végül ekkor még megmaradt állami fenntartású, válogatott színészcsapatok által létrehozott előadásokat befogadó színháznak. November 1-ével Balázsovits Lajost nevezték ki a teátrum élére, aki 1993-ban bejelentette, hogy egy német nyomdatechnikával foglalkozó cég, a Drescher Ungarn GmbH alaptőkéjével létrejött a színházat támogató Teréz Körúti Színházért Alapítvány.

1980-ban részleges felújításra került sor, 1988-ban pedig teljesen felújították az épületet. 1999. április 1-től a Játékszín átalakult Játékszín Teréz körúti Színház Közhasznú Társasággá, majd 2009-ben megalakult a Játékszín Nonprofit Kft.. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2011 decemberi döntésének értelmében, 2012. január 1-től azonnali hatállyal megszüntette a teátrum állami támogatását, amely működésének ellehetetlenülését jelentette. Később vállalták az évad végéig történő támogatást.

Magánszínház

2012-től magánszínházként kezdett működni. Az akkor végelszámolás alatt lévő, százszázalékos állami tulajdonban lévő Játékszín Nonprofit Kft.-t négy magánszemély, Németh Kristóf és Bank Tamás színészek, Metz Alexandra jogtanácsos (30-30 százalékban), valamint Szűcs Attila közgazdász, a Budapesti Kamaraszínház egykori gazdasági igazgatója (10 százalékban) vette meg. A 3,1 millió forintos vételár miatt, amely az ingatlan használati jogán és a névhasználaton túl a teljes infrastruktúrát is tartalmazta, nagy volt a felhördülés a szakma részéről. Németh Kristóf erre reagálva nyilatkozatot adott ki, miszerint a kft.-t a végelszámolás alatt keletkezett 10 millió forintos nagyságrendű adósságállománnyal együtt vették át, továbbá – állami segítség nélkül – elő kellett teremtenie a színház működési költségeit is, az épületet pedig a terézvárosi önkormányzattól bérlik. Kezdetben a két korábban bezárt színház – a Budapesti Kamaraszínház és a Játékszín – produkcióit játszották tovább saját erőből, amihez a magánvállalkozás a Budapesti Kamaraszínház 13 előadásának eszközparkját vásárolta meg, a következő év tavaszától pedig saját bemutatókkal jelentkeztek.

2012-ben megalapították a Kránitz Lajos-díjat, amelyet minden évadban kiemelkedő munkájáért vehet át egy-egy művész, és a Kishonti Ildikó-díjat, melyet a színház háttérdolgozói közül annak ítélnek oda, aki munkájával jelentősen hozzájárult a produkciók megvalósításához.

2012. október 30-án, a színházépület 100 éves évfordulóján nyitotta meg ismét kapuit a Játékszín, Németh Kristóf igazgató irányításával immáron magánszínházként. 2013 nyarán felújításra került az előcsarnok és a nézőtéri büfé, ami kávézóvá alakult. A földszinti társalgóhelyiséget egybenyitották a régi büférésszel, így növelve a nézők által igénybe vehető területeket. A Művészbejáró elnevezésű klubban helyet kapott egy kis pódiumszínpad, ami irodalmi, zenei és egyéb szórakoztató programok helyszíne lett. 2014 nyarán átalakult a főbejáratnál lévő jegypénztár, ami akkortól jegyirodaként üzemel és felújították a nézőtér padlószőnyegét, valamint a nézőtéri székeket is. Az ekkor 269 néző befogadására lett alkalmas kiegészülve az erkély utolsó sorában 13 fixen beépített pótszékkel.

2016-ban Németh Kristóf lemondott az igazgatói posztról. Őt az addigi társtulajdonos és produkciós igazgató, Bank Tamás váltotta.

Forrás: Wikipédia

Kamara Varieté kártyanaptárak


Traubisoda
2024-06-14

A Traubisoda (becenevén Traubi) Magyarországon 1971 óta – kis kihagyással – gyártott üdítőital, amelyet a sajtóban „az első korszerű magyar üdítőként” emlegettek. A mustsűrítményből készült szőlőízű üdítőitalokat Magyarországon, Ausztriában és Horvátországban forgalmazták. A Traubisoda védjegye(i) és a gyártók cégnevei tárgyában közel két évtizedes jogviták folytak.

A Traubisoda, a természet ajándéka!- reklámszlogen. A népszerű üdítőitalt a plakáton Pintér Mária manöken hirdette, aki a reklámarca volt. A Traubisoda reklámfilmet Sas István rendezte és Rusznák Iván volt a zeneszerzője, a mai napig közismert.

Története

1971 és 1990 között

1971-ben a Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) úgy kezdte meg a Traubisoda nevű üdítőital gyártását a balatonvilágosi üzemében, hogy használati engedélyt kapott a Traubisoda név használatára. A Traubisoda védjegy eredeti jogosultja az osztrák Lenz Moser nevű, borokkal foglalkozó cég volt Magyarországon és a madridi megállapodás számos országában. A gyártás a Lenz Moser céggel kötött bartermegállapodás alapján jött létre. A partnercég később csődbe ment, így 1986-ban a szintén osztrák Warimpex AG-vel kötöttek megállapodást. Az 1970-es és 1980-as évek során a termék nagy népszerűségnek örvendett, gyártásába időközben a csányi, a kunbajai és a debreceni állami gazdaság is bekapcsolódott.

1990 után

A rendszerváltást követően, az 1990-es évek elejére – főként a konkurencia megerősödése miatt – a kereslet jelentősen csökkent. A Badacsonyi Állami Gazdaságot 1992–93 folyamán az Állami Vagyonügynökség privatizálta, és pályázatot írtak ki rá, amelynek eredménye az lett, hogy az üzemet – a licencjoggal együtt – az Egyesült Államokból Magyarországra települt, a magyarországi ortodox zsidó közélet alakjaként is számon tartott Salamon Berkowitz vállalkozó cége, a debreceni Centráls Kft. 1993 februárjában megvásárolta. A vállalat 1995-ben az üzemet és a védjegyet eladta a szintén Berkowitz által vezetett Traubi Hungária Rt.-nek, amely megkezdte az üdítőital gyártását.

1994 decemberében a magyarországi üzemre vonatkozó licencszerződés lejárt, és a Debreceni Állami Gazdaság is magánkézbe került. Mindeközben 1995-ben a debreceni székhelyű Ráthonyi Kft. is gyártani kezdte a Traubisodát, ehhez a jogot – a Lenz Moser csődbemenetele után az aroma szállítását végző – osztrák Warimpex AG-tól vette meg. Ettől kezdve a két fél – a Traubi Hungária Rt. és a Ráthonyi Kft. – hosszas jogvitába kezdett a Traubi márkanév használatát illetően.

Forrás: Wikipédia

Traubisoda kártyanaptárak


Walaki
2024-06-12

Walaki, az Energiatanács 1987-es energiatakarékossági reklámkampányának figurája.

A népgazdaság energiaigényének biztosítása érdekében a lakosság takarékosságára is feltétlenül szükség volt. A Walaki energiatakarékossági kampányt emiatt hozták létre.

Története

1987-ben Balogh Évát az Állami Energetikai és Energiabiztonság­technikai Felügyelet (Energia­felügyelet) főelőadóját a korábbi Forgó Morgó energia­takarékosságra intő propagandaműsor megújítására, egy új energiatakarékossági reklámkampány megalkotására kérték fel. Ebből született meg Walaki és Buksza 1987-ben.

A 80-as években Forgó-Morgó, azt kérdezte, hogy „kinek van erre energiája?”, majd jött Walaki, W-vel, a Watt W-betűjére utalásként.

Megjelent a képernyőn Buksza, és kétségbeesve kommentálta, hogy sebesen megy ki belőle a pénz. Ekkor jött valaki, aki segít, ez pedig nem más mint Walaki. Figyelmeztetett: tegyünk a fazékra fedőt, olvasszuk le rendszeresen a hűtőszekrényt, ne mosogassunk folyó vízben, és így tovább. Walakit egy pozitív hősnek szánták, aki sokmindenhez ért, mindent meg tud oldani, és olyan akárcsak egy családtag.

Az Energiafelügyelet és a Magyar Hirdető pályázatára érkezett figurákból a véglegeset a jövő energiafogyasztóival a gyerekekkel próbálták kiválasztani. Walaki és Buksza két önáló figuraként érkeztek, de mivel a gyerekek nem tudtak választani a két figura közül, igy a szervezők úgy döntöttek, hogy Walaki legyen a kampány főszereplője és társuljon be hozzá buksza is a történetekben.

A kampány célja volt, hogy, Walaki beszédtéma legyen a családokban is — de nemcsak „ő” hanem az is, amire biztatott: az égve maradt lámpák leoltására, a huzatos ablakok szigetelésére, az energiatakarékosságra a háztartásokban.

Walaki az iskolákban is tananyag lett. Reklámokban, kiadványokban, posztereken szerepelt, társasjáték és számítógépes játék is készült vele.

„Jöjjön Walaki, fogy az energia, jöjjön Walaki, szökik a pénz!" — éneklik az egyik Walaki reklámfilmben. Az Energiafelügyelet tizenkét filmje főszerepére szerződtette. Walakinek ünnepnapja is lett, szeptember 6-a, melyre dugig megtelt a Petőfi Csarnok.

Walakivel 6 részes gyermekfilmsorozat is készült az MTV megbízásából az Aladin filmstúdióban 1990-ben Walaki kalandjai címmel. A főszereplő az akkor az Angyalbőrben sorozat miatt nagy népszerűségnek örvendő Usztics Mátyás, aki Balogh Évával közösen a sorozat szerzője is volt. Zene: Kocsál Tibor, Szakály László, dramaturg: Rátai János, operatőr: Balog Gábor, rendező: Kovácsi János. Szereplők: Usztics Mátyás, Radó Denise, Hollósi Frigyes, Benedikty Marcell, Usztics Anna, Walaki hangja pedig Rudolf Péter volt. A film elnyerte Magyarország Közönség Díját, a New York-i Reklámfilm Fesztivál díját, a hazai szakma díját.

Forrás: Wikipédia

Walaki kártyanaptárak


Bíró Ica
2024-06-11

Bíró Ica (született: Boruzs Ilona) (Budapest, 1957. május 30. –) fitneszszakértő, modell, színésznő, énekesnő. 2022-ben Som Lajos életműdíjat kapott.

Élete

Ruhaipari középiskolában tanult, varrónőként végzett. 2003-ban elvégezte a Testnevelési Egyetem testépítő–fitnesz szakát, oktatóként vizsgázott.

A Luxus Áruház információs pultjánál dolgozott. Innen küldték manöken-tanfolyamra. Egy véletlen folytán lett modell, ugyanis Lengyel Miklós fotóművész engedte, hogy szabadon mozogjon a fényképezőgépe előtt fürdőruhában, és ez megtetszett neki. Ezek után özönlöttek a felkérések. Fotósai voltak, például Módos Gábor, Tulok András (fotóművész), Vértes György, Rózsavölgyi Gyöngyi, Martin Gábor fotóművészek.

Az OKISZ (Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa) - Laboros Király Panni is biztatta: „Megőrültél, lányom, ezzel a karosszériával te varrni és tervezni akarsz – most? Legyél te csak modell, és manöken, ennek van itt az ideje...”

Az 1980-as és 1990-es években ismert fotómodell és manöken volt. Ebben az időben rengeteg fénykép, címlap készült róla, például az Ez a Divat újságban is, de a Luxus Áruház egyik modellje is ő volt. Több mint száz kártyanaptár maradt fenn róla. Kártyanaptár-királynőként említik. Több száz poszter, címlap, kártyanaptár készült vele, az Ez a Divat pályázatát, az év Forma 1-es manökenje címet is megnyerte.

Pauer Gyula Kossuth-díjas szobrász életnagyságú, gipszből formált szobrot készített Biró Icáról a 80-as években.

1995-ben lett a fitneszvilág ismert tagja. 1990-ben a Pokolgép együttessel való közös munka gyümölcseként jelent meg első albuma Metal Lady címmel. Második lemezét az Ossiannal készítette, melynek címe: Azé a nő, aki megműveli.

2016-ban ismét modellkedett. A Gyöngy Narancs-kampány reklámvideójában szerepelt.

2022 januárjában, három év kihagyás után ismét elkezdett dolgozni, több munkát is vállalt. Butikban eladó, egy kastélyban recepciós (24 órában).

A Stress együttessel Metal Ladyként tért vissza 2022 szeptemberében, az együttessel rendszeresen fellép, 2022-ben Londonban turnéztak.

2022 decemberében szerepelt a Hal a tortán című műsorban.

Díjai

2022 májusában Bíró Ica szakmai elismerő, életműdíjat kapott, amelyet Som Lajosról nevezték el, 2017-ben.

Magánélete

Két házassága volt, később pedig együtt élt Trunkos András producerrel. Mindegyik kapcsolatában megtartotta a Bíró nevet. 1985-ben született meg a lánya.

2005-ben svájci frank-alapú lakáshitelt vett fel, amelynek XII. kerületi háza és egy másik ingatlanja volt a fedezete. A törlesztés nemfizetése miatt két ingatlanból is kilakoltatták 2019. május 3-án, mivel hat év óta képtelen volt fizetni. 2020. szeptember 17-én harmadszor is kilakoltatták. Előzőleg azonban feltörte a nevén megmaradt ingatlant, beköltözött, illetve eladásra hirdette meg ezt a lakását. Az új tulajdonos utólag lakbérként 12 millió forintot kért Bíró Icától.

2022-ben eladta budapesti lakását, annak árából kifizette tartozásait, és új lakásba költözött. Családja és baráti tartották el a pereskedés ideje alatt, annak ellenére, hogy otthonában később már tartott fitness-edzéseket. Jelenleg Budakeszin él.

Forrás: Wikipédia

Bíró Ica kártyanaptárak


Tisza Cipő
2024-06-10

A Tisza Cipőgyár könnyűipari vállalat Magyarországon. Székhelye Martfűn található. 1942-ben kezdte meg a működését. 1949-ben államosították. A rendszerváltás után részvénytársasággá alakult Tisza Cipő Zrt. néven, amely kezdetben állami tulajdonban volt, majd 2007-ben privatizálták. A cipőgyártó tevékenységet a részvénytársaság Tisza Cipőgyártó Kft. leányvállalata vitte tovább.

1971-ben vezették be a gyár cipőmárkáját, a Tisza márkanevet. Az ehhez kapcsolódó védjegyoltalmak egy része 2000-ben lejárt, a védjegyeket a Vidák László tulajdonában álló Clash Kft. vásárolta meg, amely felélesztette a cipőmárkát. A Tisza cipők kezdetben Martfűn készültek, majd később más üzemekbe került át a gyártás, amely kiegészült ruházati termékek és egyéb kiegészítők gyártásával és forgalmazásával.

Az egykori Tisza Cipőgyár területén napjainkban a Tisza Ipari Park található, ahol számos kisebb, főként cipőgyártással foglalkozó cég működik, beleértve a Tisza Cipőgyártó Kft.-t is.

Története

Jan Antonín Baťa az 1930-as években kívánt cipőgyárat létesíteni valahol Magyarországon. A helyszínt illetően a választása Martfűre esett, ahol vízi, közúti és vasúti csomópont található. A gyár akkor Tiszaföldvárhoz tartozó területét 1939-ben vásárolta meg. 1941. december 16-án jegyezték be a vállalatot CIKTA Rt. (Cipőgyártási és Kereskedelmi Részvénytársaság) néven. Az építkezés 1942 tavaszán fejeződött be, majd nyáron elindult a termelés. A második világháború éveiben sok változás történt a vezetésben, de ezek nem befolyásolták a termelést. A háború során a gyárnak nagy veszteségei voltak, a következő években gumitalpú cipők helyett fatalpúakat állítottak elő. 1949 augusztusában az államosított Cikta Rt.-t Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalatra nevezték át.

Az 1950–60-as években a gyár főleg a magyarországi kereslet kielégítésére termelt, export csak a szocialista országokba történt. Nagy mennyiségben gyártottak bakancsokat a Honvédelmi és a Belügyminisztériumnak, illetve a Munkásőrségnek. 1970 decemberében a Tisza Cipőgyár beadta az új logója engedélyezési kérelmét, amelyet 1971 első hónapjaiban hagytak jóvá.

Ezt követően kezdték készíteni azokat a cipőket, melyek sok fiatal kedvenc viseletévé váltak. A sporttermékek beváltották a reményeket. 1971 májusától a németországi Adidas is a Tisza Cipőgyárral állíttatta elő a La Paz modellnevet viselő futballcipőit.

Az 1970-es évek elején új modellek jelent meg, amik közül több a mai „old school” stílusú cipők elődje volt. A gyár legrégebbi termékei a gumitalpú – vulkanizált eljárással készült – tornacipők voltak, amelyeket számos színben szállítottak az üzletekbe. A tornacipők választéka jelentősen bővült, a hagyományos félcipők mellett megjelentek a magasszárúak is. Készítettek még különleges, bizonyos sportágakhoz szükséges vászon-, illetve bőrcipőket is.

Az 1970-es években a Tisza Cipőgyár volt Magyarország legnagyobb ilyen gyára. A termelés része volt a gumitalpak előállítása, melyeket több gyárnak is beszállítottak. Évente mintegy 10 200 000 pár lábbelit állítottak elő, ebből mintegy 3 000 000 pár torna- és sportcipő volt. A gyár a minőség tanúsítására 1974 júliusában „Kiváló áru” jelzést kapott, az 1976-os Budapesti Nemzetközi Vásáron pedig a szabadidőcipői nagydíjban részesültek.

1976-tól kezdve egy többéves szerződés keretében szállítottak sportcipőket az Adidas részére, és az Egyesült Királyságban is megjelentek a termékeik. Megállapodás született az első amerikai exportra is, miközben évi kétmillió pár cipőt szállítottak a szocialista országok piacaira.

A rendszerváltás után a cipőimport igencsak megerősödött, és a gyárnak új versenytársai jelentek meg a piacon. A tornacipők gyártása a 90-es évek közepéig folytatódott, ekkor álltak át az utcai lábbelik előállítására.

A Tisza sportcipők 2003 nyarán jelentek meg ismét, a régi, megszokott modellek mellett sok új is.

A Tisza cipőmárka és a gyár napjainkban

A Tisza cipőgyár egyedülálló módon kivonult a hagyományos cipőboltokból, és a termékeit csak a saját szaküzleteiben forgalmazza. 2018-ban országszerte hat üzletet tartottak fenn (szemben a 2007-es kilenccel): kettőt a fővárosban, egyet-egyet Győrben, Pécsett, Szegeden és Siófokon.

A Tisza a 2006–2007-es szezonban ünnepelte a 35 éves jubileumát, és ennek tiszteletére készítette el a Klasszik modellt az akkor kapható másik kilenc (Camping, Comfort, Comfort De Lux, Compakt, Dorko, Mamusz, Tennis, Tengo) mellé.

A Tisza gyár ruházati termékekkel és kiegészítőkkel is megjelent a piacon. Az előbbiek elsősorban retró ruhákból állnak, míg az utóbbiak főleg zoknik, sapkák, sálak és táskák kínálatából. Ezekre a visszafogott elegancia és a rangos márkajelzés a jellemző.

2014-ben létrejött a Tisza almárkája, a Tisza Budapest.

Forrás: Wikipédia

Tisza Cipő kártyanaptárak


Orion
2024-06-09

Az Orion a magyar elektronikai ipar egyik meghatározó vállalata volt. Elődjének a Kremeneczky János által 1913-ban alapított Magyar Wolframlámpagyár tekinthető. A második világháború előtt s után az Orion rádiók nemzetközi hírnévre tettek szert. 1942-ben az egész világ rádióexportjának mintegy 25-30%-át az Orion bonyolította le, s a világ sok országában gyártottak Orion-licenc alapján rádiókat. Az Orion 1923-tól gyártott rádiócsöveket s 1925-től rádiókat, 1955-től pedig tévékészülékeket. A vállalat 1997 óta a szingapúri Thakral Csoport tulajdonában van.

Története

Kezdetektől a II. világháborúig

A vállalat elődjének a Kremeneczky János által 1913-ban alapított Magyar Wolframlámpagyár tekinthető. 1917-ben az Egyesült Izzó részesedést vásárolt a gyárban. Kremeneczky 1924-ben új céget alapított Orion Villamossági Rt. néven, majd a két vállalatot, az Egyesült Izzó kivásárlásával 1926-ban Magyar Wolframlámpa Kremeneczky János Rt. néven egyesítette. 1931-ben az Egyesült Izzó az egész vállalatot felvásárolta.

A gyár két fő profilja az 1925-ben indult rádiógyártás és az üveg- és vákuumtechnikai termékek (ampullák, termoszok) gyártása volt. Az Orion műszerosztálya által gyártott szignálgenerátorok, oszcilloszkópok és impulzusgenerátorok igen jó szolgálatot tettek mind a hazai iparnak, mind exportviszonylatban is. Az Egyesült Izzó befektetésének köszönhetően a rádiógyártás hamar felfutott és igen jelentős volt az export.

A második világháború után, 1956-ig

A gyár Budapest ostromát kisebb veszteségekkel túlélte, így a gyártás hamar megindulhatott, nagyrészt jóvátételre. 1950-ben már sokkal több készüléket kellett volna szállítani, mint amennyit az Orion kis létszámú műszerosztálya elő tudott állítani. Az év tavaszán pár mérnök, technikus és munkás magára vállalta, hogy az Orionból kiválva a hazai műszeripar keretein belül megteremti a korszerű elektronikus készülékek sorozatgyártásának alapját. Az új gyár alapítását az Amerikai Egyesült Államokból hazatért Striker György villamosmérnök javasolta, aki a gyár első főmérnöke lett. A Népgazdasági Tanács határozata alapján új gyárat kellett létesíteni, 1950. július 1-jével. Ez lett az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára. 1965-től a professzionális híradástechnikai termékek termelésé­nek bővítéséért az Orionban a rádiógyártást kifuttatták, s azt a Videoton gyárban koncentrálták.

Pár főbb rádiótípusok, amit az Orion gyártott:

22, 115, 130, 155, 221, 228, 233, 255, 301, 302, 303, 309, 313, 320, 321, 322, 323, 325, 331, 344, 355, 411, 418, 420, 442, 444, 449, 450 (iskolarádió), 511, 602, 604, 612 (a legendás Pacsirta), 701, 779, 812, 844, 846

A televíziók

1956 után az ország vezetése a közhangulat javítása érdekében fontosnak tartotta a tévéadás megindítását. A kőbányai Jászberényi úti Orion gyár kapta feladatul a hazai vevőkészülék-gyártás megindítását. Rohamos fejlesztőmunka eredményeként született meg az első hazai gyártású tévékészülék, az Orion AT501.

A vállalat igazgatója 1956–1964 közt Berceli Béla volt. Az ’70-es évektől a mikroelektronikai gyár jelentős gazdasági tényezővé vált.

A gyár márkaszervizt is létesített a Lenin krt. 82. (ma Teréz krt. 24.) alatt.

A rendszerváltás után

A rendszerváltás után az Oriont az elsők közt magánosították az ’90-es évek elején. A cég 1997 óta a szingapúri Thakral Csoport tulajdonában van.

Forrás: Wikipédia

Orion kártyanaptárak


Centrum Áruházak
2024-06-08

A Centrum Áruházak Magyarország egyik legnagyobb áruházlánca volt az államszocialista időkben. Évtizedeken keresztül árulta termékeit Magyarország városaiban. A vállalat 1999-ben fuzionált a Skála Divatházzal.

Története

A társaság eredete 1882-re vezethető vissza, Magyarország első áruháza, a „Guttman Jakab" megnyitásához. A vállalat történetének fontos állomása volt a Párizsi Nagy Áruház (1957 és 2005 között Divatcsarnok) megnyitása, melyet 1926-ban a Corvin Áruház követett.

Legismertebb fővárosi tagjaik közé sorolható a Blaha Lujza téren a Corvin Áruház, illetve az Andrássy úton a Divatcsarnok, de az 1960-as években sorra épültek vidéken is a Centrum égisze alá tartozó áruházak.

A folyamat a nyolcvanas évek első feléig tartott, amikor Kecskeméten 1983-ban megnyílt a 8 ezer négyzetméteres Centrum Áruház, amely akkoriban az egyik legnagyobb vidéki egysége volt a láncnak.

A hálózat a rendszerváltás környékén mintegy 25 áruházzal rendelkezett.

Az áruházakat 1948-ban államosították, ezután azok különböző formában működtek. 1966-ban jött létre az Országos Áruházi Vállalat, amely 1967-ben vette fel a Centrum Áruházak nevet. A rendszerváltást követően a vállalatot privatizálni kezdték.

A Corvin Áruház a 60-as évektől reklámozta az áruházat. Reklámarca a Centrum Áruházaknak a 70-es években Szedres Mariann volt. Az 1985. évi magyar szépségversenyt a Magyar Média Reklám és Propaganda Szolgáltató Leányvállalat szervezte, ahol a Centrum Áruházak közönségdíját, 1 éves reklámszerződést, Kondász Tünde kapta. ,,A verseny után negyvenezer forintot kaptam nyereségként. Betettem a bankba. A centrumreklámokért kapott honorárium is takarékbetétbe vándorol. Egy kertes háznál alább nem adom!" nyilatkozta Kondász Tünde.

A győztesek kihirdetése után Molnár Csilla (szépségkirálynő) is kapott szerződést, de szülei nem írták alá, a részletek ismerete hiányában.

1991-ben az átszervezést követően a vállalat Centrum Áruházak Kft. néven működött, később részvénytársasági formát vett fel.

1997-ben tulajdonosváltás történt, mivel a német Tengelmann tulajdonban lévő Skála Coop Rt. többségi tulajdont szerzett a Centrum Rt.-ben. Az új vezetés 1999-ben úgy döntött, hogy a Skála és a Centrum Áruházak egyesüljön, és így létrejött a Skála és Centrum Rt. Ezt követően a két áruházlánc profilja keveredni kezdett, de a domináns fél végül a Skála lett, és a Centrum Áruházakat felváltotta a Skála márkanév.

2001-ben a Capital Rt. megvásárolta a Tengelmann csoporttól a Skála Coop Rt.-t. Ezt 2002-ben új arculat megjelenése és névváltás követte: megalakult a Skála Divatház Rt. 2003-tól kezdve az új üzletpolitikába nem illő, nem megfelelő műszaki állapotú és kisebb alapterületű áruházakat eladták vagy bérbe adták. Ekkor országosan sok áruház zárt be.

Addig, amíg meg nem jelentek a második generációs plázák, 90-es évek, például a Duna Plaza, Pólus Center stb., jól működtek ezek az egykori szocialista nagyáruházak, mivel nem volt konkurenciájuk. A külföldi befektetők által fejlesztett modern bevásárlóközpontok azonban a háttérbe szorították őket.

2005-ben a vállalati vezetés belátta, hogy nem váltak valóra a reményeik, és az áruházak eladása mellett döntöttek, négy kivételével az összes áruházat eladták. Jelenleg az áruházak a Skála áruházlánc áruházaiként működnek.

Forrás: Wikipédia

Centrum kártyanaptárak


Kristyán Judit
2024-06-07

Kristyán Judit magyar modell, fotómodell, manöken. A 70-es, 80-as években őt tartották a "legszebb lábú magyar manökennek": ezt többek közt a Mino-cipők reklámjaiban bizonyította. Férje volt az 1998-ban meggyilkolt Fenyő János médiamogul, aki egykor a fotósa volt.

Pályafutása

Eredeti szakmája elektroműszerész, de dolgozott műszaki rajzolóként is. Az Állami Artistaképző Intézetben elvégezte a manökeniskolát. Az 1970-es, 1980-as évek egyik legkeresettebb modellje lett.

Napi-, és hetilapokban, címlapokon, reklámokban, valamint óriásplakátokon egyaránt szerepelt. A "legszebb lábú magyar manökennek" tartották, ezt többek között, „egy kor lenyomata és mégis kortalan” műalkotásnak, a Kálvin téren elhelyezett óriási Fabulon-mozaik mellett látható, Mino cipőt reklámozó, óriásposzternek köszönhette, amely Bakos István (grafikus) alkotása volt. A Mino cipőket (Minőségi Cipőgyár) a Kálvin téri impozáns megjelenésen túl is mindenütt ő reklámozta.

„ A 70-es, 80-as években őt tartották a legszebb lábú magyar manökennek: ezt többek közt a Mino-cipők reklámjaiban bizonyította. …Sötétbarna, göndör fürtjei és játékos mosolya többek közt a Konsumex Budapest, a Videoton és a Budapesti Bútoripari Vállalat reklámjain tűntek fel. ”

– Kelemen Éva: A hetvenes-nyolcvanas évek legszexibb magyar modelljei, divany.hu, 2011. január 7.

Rendszeresen részt vett divatbemutatókon is, de több show-műsorban is szerepelt, mint például a Korda György-show-ban is. Az Ez a Divat szerkesztőségének is dolgozott, fotói rendszeresen jelentek meg a lapban. Kristyán Judit Fenyő János, fotóművész felfedezettje volt.

A 80-as években a Sztár (üdítőital)t is népszerűsítette, reklámarca volt 1982-ben naptár-, illetve plakáttal.

Fotósai voltak, többek közt Bakos István, Fenyő János, Lengyel Miklós, Módos Gábor, Martin Gábor, Novotta Ferenc, és Tóth József fotóművész.

Magánélete

Felfedezőjével, a később milliárdos nagyvállalkozóvá, médiacézárrá vált Fenyő Jánossal 1984-ben kötött házasságot.

Tíz évvel később Dóra lányuk, 1998-ban pedig Dávid fiuk született.

Férjét 1998-ban meggyilkolták, már nem érte meg fiuk születését.

A tragédiát követően hol Svájcban, hol az Egyesült Államokban él, immáron felnőtté vált gyermekeivel.

A Napi Gazdaság 100 leggazdagabb magyart ismertető 2009-es listáján, 10 milliárd forintra becsült vagyonával, a 45. leggazdagabb magyar, azon belül is a második leggazdagabb magyar nő volt. 2010-ben 11 milliárd forinttal a 47. volt a százas listán.

Örökölt vagyonát az 1997-ben, Vaduzban bejegyzett liechtensteini Setara Alapítvány kezeli – a befektetéseiből származó bevétel fedezi a család gondtalan életét.

Forrás: Wikipédia

Kristyán Judit kártyanaptárak


MASZOVLET
2024-06-06

A Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság, röviden Maszovlet a Malév jogelődje, amely 1946. március 29-én alakult meg.

Története

A Maszovlet jogelődje a Magyar Légiforgalmi Rt. A flottája induláskor öt 21 személyes Li–2-es utasszállítóból és öt darab háromszemélyes Po–2-es taxigépből állt (utóbbiak a Magyar Postával kötött szerződés értelmében küldeményeket szállítottak).

Az első járatok 1946. október 15-én indultak a budaörsi repülőtérről Debrecenbe (HA-LIA lajstromjelű gép) és Szombathelyre (HA-LIB); még ugyanebben az évben megindult a Budapest–Szeged és a Budapest–Győr járat is. Az év végéig eltelt szűk negyedévben a légitársaság 1864 utast szállított. 1947-ben újabb négy, majd 1948-ban még két, végül 1952-ben még egy Li–2 géppel bővült a flotta.

1947-től kötötte össze repülőjárat a fővárost Miskolccal és Péccsel, a következő években pedig Békéscsaba, Kaposvár, Nagykanizsa, Nyíregyháza, és Zalaegerszeg kapcsolódott be a vonalhálózatba. Siófokra nyáron közlekedtek járatok. Nem kizárólag budapesti járatok léteztek, 1952-től például Szeged–Pécs járat is létezett, 1954-től pedig Pécsről Kaposvár is elérhető volt repülővel.

1947-ben elindult az első külföldi menetrend szerinti járat Prágába. 1954 nyarán már 12 belföldi repülőteret érintettek a járatok, emellett az évek óta tervezett varsói, berlini és bukaresti járat is elindult.

1954. november 25-én Moszkvában aláírták azt a szerződést, amely szerint a magyar fél megvásárolja a szovjet fél részesedését. Ez a szerződés jelentette a Maszovlet végét és utódja, a Malév létrejöttét.

Forrás: Wikipédia

MASZOVLET kártyanaptárak


Sztár üdítőital
2024-06-05

Sztár üdítőital és üdítőcsalád készítése 1969-ben a magyar Szeszipari Országos Vállalat (SZOV) és a holland Naarden International N.V. cég szerződése alapján kezdődött el Magyarországon. Ennek alapján, 1970-ben, a Budapesti Szeszipari Vállalat (Buszesz) Óbudai Szeszgyárában elkezdődött a Sztár gyártása. Az üdítőcsaládban citrom-, narancs-, tonikízesítésű leveket, valamint az alma alapanyagú Sztár-King üdítőitalokat hozták forgalomba. Holland kóla-sűrítményből Sztár kóla is készült.

Történet

1970-ben, a Budapesti Szeszipari Vállalatnál (Buszesz), kezdődött el a Sztár üdítőcsalád készítése. Budapesten kívül Miskolcon, Kisvárdán és Demecseren is készültek a Sztár üdítőitalok. Kemény György grafikusművész plakátján – 1970 – megjelenik a Sztár Tonik szlogen, ami később a Sztár üdítőitalok szlogenje maradt: Sztár Tonik - frissítőnek, kísérőnek| Kemény György grafikájának szlogenje. A Sztár Tonik plakáton Kemény György grafikus, egy kissé telt idomú női alakkal utal a Coca-Cola üdítőital üvegének gömbölyded formáira, és szembe állítja a „régi sztárt” az „új sztárral”, a Sztár üdítő üvegével.

Több plakát, és egy videó, amelyből 1981-ben falinaptár is készült, népszerűsítette a Sztár Tonik-ot, és az üdítőcsaládot.

- Szedres Mariann - (1980) (1981) falinaptár, mozireklám,

- Kristyán Judit (1982) naptár, plakát -,

- Barna Ilona - (1984) (1985) naptár, plakát , és

- Sütő Enikő - naptár - manökenek, akik az üdítőcsalád reklámarcai voltak.

A Szeszipari Országos Vállalat (SZOV) 1969-ben kötött szerződést az holland Naarden International N.V. céggel. A Sztár üdítőket több vidéki üzemben is palackozták, holland licenc alapján. A korszerű töltő gépsorok, szaturáló, mosógép, víz-előkészítő és hűtő a minőség javulását eredményezte. A Sztár üdítő italokból, legtöbbet a Sztár Colából és a Narancsitalból adtak el. A Sztár-Citrom és a Sztár- Tonik is népszerű és keresett udítőital volt. A Coca- és Pepsi-Colának a magyarországi kihívója a Sztár családba tartozó kóla, illetve narancs ízű, szénsavas ital lett. Színük alapján meg is különböztették a fogyasztók és így lett az egyik beceneve a „barna kóla”, a másiknak pedig a „szőke kóla”.

1987-ben a Sztár üdítőitalok gyártását, a Budapesti Szeszipari Vállalatnál Queen üdítőitalokra cserélték. Sztárt 1987-ben a Buszesznél a Queen üdítőcsalád váltotta fel, melyet - az 1992-es privatizáció során az osztrák Mauthner-Markhof tulajdonába került cégnél - ma is gyártanak. A Sztár üdítő sorsát az USA-ból érkező Coca-Cola megjelenése pecsételte meg, a gyártó cégek ugyanis sorra leállították gépsoraikat, hogy kólát palackozhassanak. A szocialista magyar üdítő sikere tehát tiszavirág-életűnek bizonyult, mert az üzemek egyre-másra álltak át a külföldi termékek gyártására. A Sztár üdítő sikeres termék volt, köszönhetően a citromos és narancsos ízesítésnek, valamint a Colának, a Sztár üdítőcsalád kólaváltozatának és a tonik ízesítésű változatnak.

Forrás: Wikipédia

Sztár kártyanaptárak


Pataki Ági
2024-06-04

Pataki Ági eredeti nevén Pataki Ágnes (Budapest, 1951. szeptember 5. –) sztármodell, manöken, reklámarc, Balázs Béla-díjas filmproducer. A Kőbányai Gyógyszerárugyár „Fabulon” nevű termékcsaládjának reklámarca volt.

Pályafutása

Édesapja 1956-ig katonatiszt volt, aki a harcok múltával mielőbb leszerelt, és egy kutatóintézet gazdasági vezetője lett. Édesanyja az Egészségügyi Minisztérium adminisztrátora volt. Férje Kovács Gábor producer, egy fiuk van, az 1991-ben született István, szintén producer a Filmpartners cégüknél. Korábbi házastársai Török Tamás építészmérnök és Füredi Gábor mérnök voltak.

Gyerekkorát Zuglóban és a belvárosban töltötte. Pályafutását érettségi után tolmácsként kezdte, miután német–spanyol idegenvezetői vizsgát tett. Már középiskolásként is szerepelt filmben, többek között mint kiemelt epizódszereplő a Szeressétek Odor Emiliát! című filmben (rendező: Sándor Pál). 1982-ben került a Kálvin téri tűzfalra az az akkoriban újdonságnak számító óriásreklám, ami megmentéséért Bojár Iván András 2000-ben indított Mentsük meg Pataki Ágit! mozgalmat – Erdély Miklós műemlékké nyilvánított Fabulon-mozaikjának eredetije egy olyan fotó volt, amit egy Iparművészeti Egyetemi tanuló portrésorozat vizsgakiállításából választott ki a cég marketingese. Pályafutásában a külső körülmények többször kényszerítették váltásra, de mindig az előző területeken elért sikereiből tudott továbblépni. 2015, 2016 és 2017-ben a Forbes őt választotta a 9. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.

A 2010-ben elhunyt Zsigmond Márta – közéleti, ifjúsági és divatújságíró, az Ez a Divat egykori főszerkesztője – emlékére alapított Zsigmond Márta-médiadíj zsűrijének, kuratóriumának tagja, 2015-ben pedig a LaFemme magazin 50 Tehetséges Magyar Fiatal programjában Kőszegi Tamás író, rendező mentora lett, így közreműködött a The Copyist c. kísérleti fénymásolófilm megalkotásában is, mely a Palm Springs International Shortfest animációs versenyprogramjában debütált.

Több civil és jótékonysági ügy aktív támogatója, részt vesz mind a Csányi Alapítvány, mind a segítséggel élők integrációját segítő Mosolyország Alapítvány munkájában. A Magyar Hospice Alapítványt egy olyan film elkészítésével segítette, melyben 15 híresség vállalt szerepet a hospice ellátás támogatására. Felkarolta a Nők a Pályán Egyesület népszavazási kezdeményezését a nők magasabb arányú politikai reprezentációjáért, a fővárosi művészmozik szükségessége és fontossága mellett pedig mint a Budapesti Art Mozi Egyesület elnöke emelt szót.

Modellként

Két véletlennek köszönhetően került a modellkedés közelébe: egyrészt, amikor spanyol tolmácsként egy dél-amerikai csoportot kísért a Rotschild Szalonba, vette észre a tulajdonos, Rotschild Klára és küldte a kifutókra. Nem volt 170 cm, ami az akkori követelmény volt a manökeneknél, mégis folyamatosan kapta a felkéréseket.

Másrészt 1970-ben egy véletlennek, amikor az Iparművészeti Főiskolán tanuló Németh Andrea vizsgafotóját Finta József grafikus és a Kőbányai Gyógyszergyár PR-igazgatója felfedezte. Ezt követően vált az 1970-es és 1980-as években a Fabulon kozmetikai márka népszerű reklámarcává.

A Fabulon Áginak is nevezett modell többek között egy, a budapesti Kálvin téri tűzfalról tekintett az arra haladókra egy nagy méretű reklámmozaikról. A mozaikhirdetést az avantgárd képzőművész, filmes és költő Erdély Miklós készítette 1982-ben és fiával jegyzi az alkotást. A téren azóta épült irodaház a tűzfalat eltakarta, így a képet – egy mozgalomnak köszönhetően – még 2000-ben műemlékké nyilvánították és megőrzésre az Országos Műemlékvédelmi Hivatal raktárában helyezték el.

Öt évig dolgozott a Fabulonnál, amikor elkezdtek új arcokat behozni, de már ő sem szerződött velük. Több manökent bevontak, Fenyő János csinálta például Sütő Enikő híres Fabulon-fotóját, amin háttal, félmeztelenül látható. Teljesen helyettesíteni nem tudták, ezért mindig visszatértek hozzá. A Fabulon termékcsalád reklámarca volt. Ennek köszönhette azt is, hogy Ágnesből Ágivá avanzsált és országos ismertségre tett szert.

„…A Fabulon miatt Ági volt a sztár, mindenki őt akarta, egyedül neki volt sztárgázsija itthon. Mindenhová fotózták a transzformátortól elkezdve a gyümölcsléig, ő reklámozott mindent. Egyrészt bomba alakja volt és nagyon jól mozgott. Nem volt magas, de a bemutatókon a Safranek Anna volt a társa, akivel ugyanolyan magasak voltak.…”– Módos Gábor

Külföldön is jelent meg fotója. Fotósai voltak többek között Fenyő János, és az Ez a Divat főszerkesztőségénél: Módos Gábor és Lengyel Miklós, Novotta Ferenc, Sajnovits Sándor fotóművészek is.

68 évesen a Helia-D új Cell Concept ránctalanító termékcsaládjának arca volt. Az elkészült reklámfilmet a Filmpartners készítette.

69 évesen csatlakozott az Instagram közösségi oldalhoz, ahol rendszeresen enged bepillantást magánéletébe. A Helia-D-t és más termékeket is reklámoz ugyanitt, például a Titok új táplálékkiegészítőt. Követői száma 29,7 ezer, ami változik.

Üzletasszonyként

Az 1980-as években öt évig még párhuzamosan modellkedett és lett fokozatosan egy három üzletet igazgató, butikláncot menedzselő üzletasszony. A Hungarotexnek dolgozott mint koreográfus. A 2000-es években is felkérték címlapfotózásra, például 2003-ban az Elle magazin.

2014-ben ő volt a magyarországi első It Woman a L’Oréal Professionnel It Looks kampányában, akinek a megjelenését, viseletét divatetalonként kezelik a médiában.

Filmproducerként

A 90-es évektől már producerként vált ismertté a filmvilág és a nagyközönség előtt. Férjével, Kovács Gáborral – aki a közös cég, a Filmpartners egyik alapítója és vezetője egyben – nagyban hozzájárult olyan magyar filmek sikereihez, mint például az Üvegtigris-filmek (2001, 2006, 2010). Az ő feladata megválasztani, első körben kiszűrni a forgatókönyvet, rendezőt, projektet, partnereket, majd részt vesz az anyagi háttér megalapozásában és a filmek piacra kerülésének PR felépítésében is. E mellett ingatlanfejlesztéssel is foglalkozik. 2003-ban producerként felkerült a Magyar Hírlap által összeállított ötven legsikeresebb nő listájára és a 2007-ben megjelent könyvbe is.

2011-ben a Független Producerek Szövetségének alapító ügyvezetője. 2015-ben a Magyar Nemzeti Filmalap által első alkalommal meghirdetett inkubátorprogram (az első animációs, dokumentum- vagy játékfilm elkészítésére) öttagú szakmai zsűrijének egyike, akik kijelölik azt a tíz filmtervet, amelyeknek kidolgozásában mentorként is segítenek.

Forrás: Wikipédia

Pataki Ági kártyanaptárak


Pajtás
2024-06-03

A Pajtás képes gyermekújság, amelyet először a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, Úttörő Mozgalom (1946-1952), majd a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, Központi Vezetőség (1952-1956) végül a Magyar Úttörők Szövetsége (1957-1989) adott ki.

Első felelős szerkesztője László Gyula volt.

Kezdetben kéthetenként (1946-1950) majd hetenként (1950-1989) jelent meg. A Szikra Lapnyomda készítette.

Története

A nemzetközi úttörőmozgalmat hazánkban ez a lap képviselte. A gyermeklap részben az oktatás, részben a baloldali mozgalom céljait szolgálta. A Pajtásban nagy szerepet kapott a nemzeti érzés ápolása is, de nem csak szimbólumokhoz kötve, hanem cselekvő részvételt jelentő szervezeti formákhoz kapcsolódva: természetjárással, honismerettel, hagyományőrzéssel egybekötve. Az újság 1946-tól játszott jelentős szerepet, elsősorban a gyermekek ideológiai nevelésében.

A Pajtás első száma 1946. december 20-án jelent meg nyolc oldalon, tízezer példányban. 1947-ben a második szám már a második évfolyamnak számított.

1964-től jobb minőségű papírra, mélynyomással készült a lap, és ez a szerkesztésben is változásokat hozott. Rakó József lett a főszerkesztő.

A lap 1989. december 7-én megszűnt.

A kezdetek

Rendszeresen közölt képsorozatokat. A rajzokat Krikovszky Gizi, és Gábor Éva készítették. 1950 és 1954 között nem publikált képtörténeteket a lap. 1955-től azonban Zórád Ernő Gergely Márta javaslatára kezd képregényeket készíteni.

1957-től forgatókönyvírók: Cs. Horváth Tibor, László Gyula, Füleki János, Halász Gyula, Dobicz János, Faragó György, Teknős Péter, Verrasztó Gyula, Hunyadi József, Szigeti Piroska, és Sebők Ferenc.

A rajzokat Zórád Ernő, Endrődi István, Faragó György, Vadász György, Dargay Attila, és Friedrich Gábor készítették. Néhány klasszikus irodalmi művön kívül Winnetou, Robin Hood, Jelky András kalandjai, Puskák és galambok az úttörő mozgalomhoz kapcsolódó képtörténeteket közöltek: A fergeteg őrs, Nyomoz az őrs, Az úttörő becsületért, vagy a Kőrösparti gyerekek.

1964-től a folytatásos képregény továbbra is a hátlapon jelent meg. Átvettek a szocialista országok testvérlapjaiból is képregényeket, mint például a Tytusz, Romek, Atomek figurákat.

Csergezán Pál képregényei a Maci Laci, a Foxi Maxi és más rajzfilmfigurák után a Rárós kalandok voltak.

1965-től Pif és társai címmel megjelent az első képregény a francia Vaillant-ból. Pif, Pifou, az állandó bajkeverő Herkules, a macska, és több más népszerű francia képregényhős, állandó vendégei lettek a Pajtásnak.

1966-ban jelent meg Jacques Flach, a következő év februárjában Naszredin Hodzsa, majd júliusban Bob Malard kalandjairól szóló képregények.

Kajla

Alaksza Tamás javaslatára, a főszerkesztő Dargay Attilát, a rajzfilmrendezőt kérte fel egy emblematikus magyar figura megtervezésére. 1967. április 20-án jelent meg az első három képkockából álló rajzsor, Kajla és az őrsi ki-mit-tud címmel. Ettől kezdve három, négy éven keresztül keresték a kis úttörő kutya karakterét, tulajdonságait, míg végül valóban a Pajtás jelképe lett. Néhány év alatt az egyetlen magyar képregényhőssé vált, amely valóban népszerű volt a tíz-tizennégy évesek körében. Kajlát képregényfigurának találta ki Dargay Attila, a történeteket pedig Alaksza Tamás, majd Szigeti Piroska írták. Az úttörőmozgalom, és ezzel együtt a szocializmus jelképe volt, akinek minden története a mozgalom körül zajlott. A legtöbb alkalommal úttörő rendezvényeken keveredett kalandokba, és több alkalommal a többi szocialista ország hasonló főszereplőit is vendégül látta. Csak a nyolcvanas évekre „lazult” ez az elkötelezettség, amikor már a Pajtás önálló mellékleteinek névadója lett, mint például Kajla magazin, és a szórakoztatás vált feladatává.

A fénykor

1967-től híres képregények jelentek meg a Pajtásban: Zórád Ernő ezekben az években rajzolta Hunyadi József forgatókönyve alapján előbb a Fekete lovag, később Mark Twain Az indiánok földjén c. történetét. A tudományos-fantasztikus történetek közül Kuczka Péter A vasfejű, és Alaksza Tamás Az Orion 8. kalandjai érdemel figyelmet. 1970-ben jelent meg az Erich Kästner regénye alapján készült Emil és a detektívek.

1972-től Sebők Imre, Endrődi István, majd Korcsmáros Pál rajzainak közlésébe kezdtek. Ebben az évben jelent meg Fazekas Attila első képregénye, Az ujvári kaland. Két év múlva a Fekete ablakok c. történetével még megjelent, de Cs. Horváth Tiborral kialakított együttműködése más lapokhoz kötötték.

A végjáték

Megszűnt a Pajtás tudatos képregény koncepciója, amely az irodalmi műveken alapuló történelmi, ismeretterjesztő, és tudományos fantasztikus történetekre épült, megfelelő írói csoporttal a háttérben. Új rajzolókat kerestek, nem túl nagy sikerrel. Donáczi Tibor, Görög Júlia, és Szitás György munkáit közölték, de ezek messze elmaradtak a Pajtás hagyományaitól. A válság jelei voltak ezek, amelynek következtében 1978-ra eljutottak arra a pontra, hogy már nem kerestek új rajzolókat, hanem kizárólag a francia Vaillant-ból (Pif) vettek át képregényeket. Ez volt a legegyszerűbb és a legolcsóbb megoldás. Megjelent Rahan, a tűzhajú (Francia Tarzan), Fekete Farkas az indián, és természetesen Dr. Justice. A nyolcvanas évek végén a Fülesben megjelent képregények újraközlésével próbálkoztak.

Forrás: Wikipédia

Pajtás kártyanaptárak


BRG
2024-06-02

A Budapesti Rádiótechnikai Gyár, rövidítve BRG; később BRG Mechatronikai Vállalat, majd BRG Rádiótechnikai Gépgyár Kft. magyarországi vállalat, melyet híradástechnikai termékek gyártásához hoztak létre 1953-ban.

Története

Vörös Szikra Gyár néven jött létre 1953-ban, 1956-ban a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár egyik egységévé alakították. 1957. január 1-jén újra önálló vállalat lett. Óbudán a Flórián térnél, a Polgár utca 8-10 szám alatti Dohánygyár hajdani épületbe költözött, Budapesti Rádiótechnikai Gyár néven. 1961-ben Kecskeméten jött létre telepe, majd 1972-ben Salgótarjánban. Ezt követően Lakitelken, Kiskunmajsán, Celldömölkön és Szécsényben is megindult a gyártás. A vállalat logóját Sajdik Ferenc karikatúrista tervezte.

1989-ben holdinggá alakult, nyolc részvénytársaság és 12 korlátolt felelősségű társaság tartozott hozzá. Az 1990-es években a külföldi piac beszűkült a vállalat számára, először a kecskeméti gyár zárt be, majd 1994-ben a lakitelki. A salgótarjáni egységet a Videoton szerezte meg 1998-ban, de nem sokáig működött tovább.

Forrás: Wikipédia

BRG kártyanaptárak


Bálint Ági
2024-06-01

Bálint Ági (született Bálint Ágnes) modell, manöken. Felkapott fotómodell volt, a kozmetikai cikkektől kezdve az ÁPISZ-ig sok mindent reklámoztak vele. A Csemege üzlet egyik reklámarca is volt.

Élete

Az általános iskola nyolcadik osztályába járt, amikor már egy BNV-divatbemutatón bakfisruhákat mutatott be. Sokáig volt bakfismanöken, a divattervezők kizárólag rá szabták a tizenéveseknek szóló modelleket.

1971-ben nézőként volt egy divatbemutatón, ahol egy fotós a Magyar Távirati Irodától fotózásra hívta. 1972-ben volt első divatbemutatója. Édesapja modellező-szerkesztő szabász volt a Fővárosi Kézműipari Vállalatnál, ahol Bálint Ági is elkezdett később dolgozni.

Elvégezte a manökenképző tanfolyamot az Állami Artistaképző Intézetben, ahol Jeszenszky Endre koreográfustól tanulta a mozgáskultúrát.

Rendszeresen utazott, mutatott be ruhákat külföldön is, Magyarországon is. Például az ifjúsági divatbizottság kollekciójával is járta az ifjúsági táborokat.

Látható volt az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda plakátján is, Tóth György Tibor manökennel. Számos fotója jelent meg különböző újságokban, kártyanaptárakon is (például: Ez a Divat, Ország-világ és egyéb kiadványok). Vele reklámoztak mindent, felkapott fotómodell volt, a kozmetikai cikkektől kezdve az ÁPISZ-ig.

A Csemege üzlet egyik reklámarca is volt, Csengery Szilvia mellett.

Több évtizedig volt híres manöken.

Fotósai voltak például Tulok András (fotóművész), Lengyel Miklós, Módos Gábor, Tóth József fotóművészek.

Forrás: Wikipédia

Bálint Ági kártyanaptárak

© RETRO kártyanaptár